Minden Auguszttal kezdődött. Ázott, lesoványodott kiscicaként érkezett hozzánk, és mi azonnal befogattuk, mert nem lehetett nem szeretni. Aztán hamarosan ő lett a legszebb és legokosabb macska a világon...

Aztán eltelt pár év, és ott volt Morcella, aki öt hónaposan is két hónapos cica benyomását keltette ő is azzonnal hozzá nőtt a szivemhez, csak sajnos 3 hónap múlva megölte egy kutya. A veszteséget csak akkor hevertem ki, mikor hazahoztam, az akkor még igen kicsi Zorókámat. Miatta aztán kihalt a fél macska állomány. A drága Augusztom és az eredetileg kóbor, terhesen befogadott Masztka két kölyke is egy Zoró által terjesztett betegségben halt meg. Meg talán Maszatka is ezért. De Zoró él és virul azóta is. Aztán az Auguszt cicánk hiányát azonnal bepótolta a frissen utcára dobott kövér herélt kandúr Góliát cicánk. Maszatka helyére Hópihe. Majd Hópihe is meghalt... Az ő halálát is olyan nehezen fogattam el mert úgy éreztem soha nem lesz többé fehér és olyan kedves cicám, mint ő, de tudtam, hogy el kell fogadnom, és ím nem volt hiába való, mert jött Frenky, aki nem csak fehér és kedves, de még kék szemű is, meg vörös jegyes halványan...

De miért meséltem el ez??? Nem tudom. Sok a kóbór macska...