Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) Vers (12) vers (135) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Mitől lesz vége ennek az egésznek? - vírus blog

2020.03.30. 14:40 csorbacsillag

Hónapok óta furcsa érzéseim voltak, mintha valami visszatartott volna, és eltűntek körülöttem a régi dolgok, amik motiváltak. Legfeltűnőbben január 3-ától, miután megtartottuk a szilveszter after party-t, amin amúgy már meglehetősen szarul voltam, de muszáj volt eltüntetni a maradék alkohol- és kaja mennyiséget. Ez a terv sikerült is, másnap reggelre még a félre rakott vésztartalék is eltűnt. Úgy gondoltam, pár napot pihenek, ez nem pár nap lett, egyszerűen rám jött valami álomkór.

Azt hittem, ez valami személyes üzemzavar. Próbáltam szervezni a dolgaimat, de azt láttam, senki nem nyitott a dolgok folytatásra. Próbáltam koncerteket szervezni, de nem ment úgy, ahogy régen. Nem volt bennem lelkesedés, csak valami mély, nyomasztó érzés, ami amúgy máskor szokott bennem lenni, de most nem tudtam őket legyőzni a bátorságommal. Sokáig terveztem, hogy felhívogatom a kontaktjaimat, de a végén szinte senkit sem hívtam fel, egyszerűen elfogott a rettegés és a szorongás.

img_83203.jpgAzt hittem, hogy ez valami személyes elmebaj, és úgy döntöttem, egy darabig visszavonulok, és nem csinálok olyan dolgokat, amivel pénzt keresek ugyan, de sok energiát igényelnek. Februárban szerencsére ennek ellenére volt elég esemény, de márciusra meg...

Amikor elkezdődtek ezek a koronavírusról szóló dolgok, megértettem, hogy nem véletlenül történt mindez, és érdekes, hogy úgy éreztem, a helyére került a világ. Ez egy rendkívül furcsa érzés, mikor egyszerre vagy szomorú, és egyszerre elégedett. Nem szeretem azokat az embereket, akik elbagatellizálják az eseményeket, mert úgy érzem, miattuk egyre hosszabb és hosszabb lesz ez a válság. Nem azért, mert megszegik a karantént! Hanem, mert kell változnunk, hogy vége legyen.

A vírusnak akkor lesz vége, ha megértjük az üzenetét. Nem lesz minden ugyanúgy, ahogy eddig volt! Ha nem változunk meg, nem tudjuk elpusztítani sem. Sosem felejtsük el, hogy a vírus Kínából érkezett, és véleményem szerint az ember keze is jelentősen benne van a dologban. Ez nem azt jeleni feltétlenül, hogy szánt szándékkal indították útjára, de ha a gondatlansággal elkövetett emberölésért is felelősségre vonunk valakit, akkor igen is van benne felelősségük!

De mégis miért védik akkor ennyire Kínát a nyugati államok, beleértve a kutatókat és Magyarországot is, ha mindenki tudja, hogy ők hibáztak? A válasz nagyon egyszerű, azért, mert függnek tőlük. Minden védőfelszerelést, orvosi cuccot, és amúgy mindent, amit lehet, Kínában gyártanak, és ha most nem nyaljuk a seggüket, nagy bajban lennénk, ezt most még így meg is értem, de a jövőben ideje lenne odafigyelnünk arra, hogy miért halmozzuk fel azt a sok kínai hamar kidobandó szart a háztartásunkban, amivel csak szemetet termelünk, ahelyett hogy amit lehet, magunknak termelünk meg, és az eszközöket tartósabbnak gyártjuk?! A nyugati államok így nagyon könnyelműen voltak nagy zöldek, hogy minden termelésüket és környezetszennyezésüket átrakták Kínába, aztán úgy csináltak, mintha ez nem lenne.

Remélem, azért szépen lassan jól fognak alakulni a dolgok! Nekem amúgy eddig a legjobban az a példa tetszik, ahogy Csehországban otthon varrogatják egyesével a textilből készült szájmaszkokat. Jó érzéssel töltött el ez látni. A globalizált világ unalma után rátalálni a személyes teendőkre, amire tudomásunk ellenére képesek vagyunk. Ezek a fajta tevékenységek amúgy a legjobb orvosság a depresszióra!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csorbacsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr2515571060

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása