*

Az élet értelme csak is a boldogság megtanulása lehet. Ez egy hosszú tanulási folyamat, nem elég egyszer-egyszer boldognak lennünk, bizonyos hullámok csúcspontján, hanem szeretnünk kell azt egész folyamatot, amivel folyamatos boldogságban élhetünk. Akkor is boldogok lehetünk, ha éppen szomorúak, netán-tán dühösek vagyunk, esetleg izgulunk...

Az élet egy nagy társasjáték. Úgy megyünk rajta végig, mint a kinevetavégén pályáin, egybevágó, de különböző útvonalakon, egyszer hatot vagy egyest dobva, de a végén mindenki nevet, még az is, aki utolsónak juttatja be a bábuit. 

Nem kell, hogy feltétlenül vágyaink és céljaink legyenek az életben, de igenis jó, ha céljaink és vágyaink vannak! Annál jobb játékosok vagyunk, minél több vágyunk van és nem vagyunk restek megvalósítani őket. Aki hajlandó játszani, és élvezi azt, az hálás a Teremtőnek, Univerzumnak, a Földnek a létezéséért, és a körülötte lévő embereknek, hogy a játszópartnerei. Valójában az ellenfeleink a legjobb barátaink is egyben. 

A versenyek azért kellenek, hogy legyen dinamizmusa a játékunknak. Mindig tanulni és felfelé törekedni kell ahhoz, hogy állandóságban éljünk. Ezt akkor tanultam meg, mikor énekelni tanítottak, ha ugyanazt a hangot akarod énekelni sokáig, gondolj arra, hogy emeled a hangmagasságot, mert így nem fog lecsúszni a hangod. Erőlködni azért nem kell, de lehet. Lehet nagyon komolyan is játszani, és nagyon lazán is. Nincs abszolút igazság. A politikában az nyer, aki tisztábban hisz az igazában, és bátrabb.

A szerencse számomra nem létezik. Csak hit van és szeretet.

*