Ha nem lennének problémáim az életben, halálra unnám magamat. De nem fogok idegeskedni többet! Legfeljebb elvonulok néha-néha nyalogatni a sebeimet és sírdogálni. Pusztán azért, mert ez jól esik, és egészségesebb számomra, mint egy wellness hétvége.
Persze azért bizonyos mennyiségű adrenalin pörgetés is kell életben, szereplések, meg ilyesmik, de ezt véletlenül se keverjük össze a stresszel! Az utóbbira egyáltalán nincs szükség, mert azt egy elnyomott állapot okozza, míg ellenben, ha például egy versenyen részt veszünk és megemelkedik az adrenalin szintünk, azt egy önként vállalt játéknak kellene tekinteni. Nem is vesszük észre, hogy mennyi örömforrás és szórakozási lehetőség vesz minket körül...
*
Ebben a probléma-szórakozás gyártásban "kicsiny Hazánk" különösen élenjáró. Egy baj van, hogy azt látom majdnem mindenkin, hogy ezt kicsit sem élvezi, hogy ilyen jó helyre született. Például ez az állandó politikai hercehurca és habzó szájú tüntetgetés, cikkírogatások, facebook kommentezések is csomó kifacsart citrom lelkű embereket képez, ahelyett, hogy örülnének a problémájuknak, hogy valami összehozza őket, és valami lélekemelő tevékenységként kezelnék.
Én emlékszem mennyire élvezem mikor "kitüntetgettem" magam tinikoromban. Persze akkor még hittem abban amit képviseltem, de valahogy éreztem, ha akkor nem tüntetek sosem fogok többet. Néhány év múlva pont annyira leszek okosabb, hogy találjak magamnak más szórakozási lehetőségeket.
*
A politikáról valahogy mindig ez a mondat jut eszembe: "Adjátok hát meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené!" (Remélem tudjuk honnan van az idézet... "Minden másra meg ott a": Google! :D)
*
Vannak akik azt gondolják, hogy a problémájukra, az egyetlen megoldás, ha elmennek külföldre. Nem is tudom, hogy rossz, vagy jó hírként jelentsem be nekik, hogy a probléma utazik velük! Vagy épp az lesz a problémájuk, hogy már nincs problémájuk és unatkozni kezdenek? Szerintem pont ezért fogunk még elegen maradni az országban.
:)
:)
