Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) vers (135) Vers (12) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

A hét főbűn versillusztrációi 1. rész

2015.08.26. 15:16 csorbacsillag

11908296_10207493536233825_484661847_n.jpg

*

Kapzsiság

Miért kéred pénzem is?
A bizalom hiánya
Gyűjtögetni kényszerít,
Mert nekem több kijárna.

Kicsik vagytok mind nekem,
Környezetem lenézem,
Luxus árban éhezem,
Szám keret a reményem.

Hatalomnak épített
Bástya lesz a pénzemből,
Áldozatom érzitek?
Fizetség a lélektől.

Sakktábla lét, hulla rend,
Kígyó marka erényem
Körbe fon, szorít a szent
Emlékem a szeméten.

Irigység

Szerencsésebb volt más,
Kihasználta helyzetét,
Tudom, nem úgy formál
Meg mindent, hogy tettem én.

Igazságosságom,
Mint egy penge megélem,
De mert függök vádtól,
Véren múlik esélyem.

Kínos sárga láztól,
Ki is irthatnám, mi szar,
Kritikával vádol
Szavam jót, ki megfial.

Falánkság

Azt gondoltam egyszer, jó lenne valami,
De akkor, mint mindig, szembe jött a hami,
Nem tágítok tőle, így észre sem veszem
Lelkem éhezik csak, magányomban eszem.

Állandó a képzet – még rám föl se néztél –
Több lenni a testben, dac földemre értél,
Te vagy, aki nem adsz! Én vágyok, mint átok,
Töretlenül űzve fényes túlvilágot.

7fobun.jpg

Szólj hozzá!

Címkék: vers evés pénz bűn hatalom zsarnok ösztönlény 7 főbűn

süti beállítások módosítása