Máshogy gondolom most, mint ahogy gondolotam egy órával ezelőtt... a tánc hevében. A józan csönd elbátorítja az embert, és nem mer olyan őszinte lenni, mint amilyen őszinte akart lenni, a zene hatására. Mit gondolok 2010-ről? Már az is csoda, hogy gondolok bármit is. A jövőről nem lehet csak úgy gondolkodni. Az még tervezve is kiszámíthatatlan, sőt úgy még és még kiszámíthatatlanabb, mert aki ki akarja számítani a jövőt, annak a "nem beteljesülés" maga a kiszámíthatalanság, de aki nem számít semmit, az nem is csalódik, az nem lesz boldogtalan miatta.
Mégis ismerem ezt az új évet! 2009 a tökéletesség éve volt, és boldogan szerettem rút perceit. 2009 az én évem volt, és fájdalommal hagytam magam mögött. Fájdalmas és boldogtalan volt ez a fordulópont. Nehéz eső esett. Víz, víz, nehéz víz! Mindenki énekelt, csak én voltam egyedül. (Titkom ez, és most mégis elmondom, ez az őszinteség pillanata, és miért is ne legyek őszinte, bár nem hivalkodnék vele.) 2010 a fájdalom éve lesz, ha másnak nem is, nekem igen. Másnak nem is kivánnám, csak magamnak. És várom, hogy beteljesítsem a megszakadás boldogságát, várom ezt az évet, várom az újjat, és a boldog fájdalmakat, a küzdést és a munkát... Nem akarok mást, nem érdemlek mást. Az a bizonyos még nem fog eljönni hozzám, akármennyire is várom, és szeretném őt. De így kell lennie. Ha meg mégsem így lesz? Akkor abban mi lenne a rossz? :) Csak szeretni fogom...
Csak szeretni fogom... ezt az évet.
