Szeretni, szeretni. Csak állni, állni az utca közepén és mondani, gondoli, érezni, senki vagyok és mindet akarok. Nem gondolni arra, hogy hogy, miért-mikor-minek, miaszarnak-bazdmeg, mivel. Senki vagyok és minden. a mindekkik között a mindenkik-senkik senkik között jártam, és nem éreztem a hangokat a lépteket a vágyakat. Szarjatok le, szarjatok le én táncolok! Akkor is táncolok!!! Tánc, tánc, tánc, tánc, tánc, és még akkor is tánc, ha már rég nem tánc. Ha már rég nem dal. De dal. A gondolatom nem írhatom le olyan gyorsasággal, ahogy azt indivídumom és nyelvem követelné, ahogy összefüggő kimondhatatlan értelmek lennének. De nem mondhatom ki, nem mondhatom... mert nem akarom. szeretni szeretnék, szeretni szeretné, szeretni szeretnék...

...avagy az őrűltségnek nincsenek határai...

Egy rokonlelket találtam.

És ne felejtettem el! PÉNTEK TIZENHARMADIKA VAN! (ráadásúl novemberben:)) ÉÉÉLJEEEENEEEK A BOSZORKÁÁÁÁNYOK!!!!!!!!!!!!

Boldog Születésnapot kedves Dosztojevszkij bácsi!

Ma lenné száz valahányadik éves! (Most nem nézek után…) Nagyon örülök, hogy ma van a születésnapot, mert én nagyon bírlak Téged!

Nem tudtam, hogy miért is vonzódok hozzád annyira már 11 éves korom óta, mikor még gyakorlatilag azt sem tudtam, hogy ki vagy, csak a Karamazov testvéreket adták a rádióban, és persze kérdezősködtem a szüleimből, és mondták, meg hogy miről szól az a regény, és akkor én megállapítottam, hogy Te egy zseni vagy, és Téged a példaképemnek választalak, (ja igen, hogy most idézzek valakit, „fan” lettem!:D) pedig ez nem gyakran fordult elő velem se akkor, se most… Ezért még múltkor megnéztem, a wikipédián az életrajzodat, és mikor láttam hogy november 11-én születtél, akkor nem is olvastam tovább, ez mindent megmagyarázott! (Jaja, még mindig 11 a kedvenc számom… ez misztika, számmisztika, ha úgy tetszik, meg egyebek! De véletlenek nincsenek, a többit meg leszarom… :) )

Na és a Bűn és bűnhődésről nem is beszéljünk! Életem legborzasztóbban gyönyörű nyara volt, mikor Réfi tanár úr feladta kötelezőolvasmánynak! Én azon a könyvön behaltam! Én teljes mértékben átéltem, sőőőt még éjszaka is… Valahogy annyira telitalálat volt… telitalálta a lelkemet. Biztos voltam benne, hogy nem tévedtem korábban, és hogy tényleg fontos vagy nekem!

Szóval, most a szülinapod alkalmából elhatároztam, hogy a Félkegyelműből olvasok legalább 20 oldalt, vagyis a 412 oldaltól eljutok legalább a 432-dikig! :)

Na akkor megyek is! Puszi!!!!!

***

Meghaltam tizenöt évesen,
Nem ölelt csókolt kedvesem édesen.
Meghaltam én, haltam az életért,
Mint nem kaptam meg földön a szépekért.

Zord ez a táj, nem kell a szépe se,
Inkább kell sötétlő éjjele,
Furcsa de szép édese fájdalom,
Mit szívembe szúr e földi ártalom.

***

Ez jóóóóóó! Akkor is, ha nem tudjátok miért! Csak kérjetek és előadom! :)
Majd tudni fogjátok!!!