Boldog Születésnapot kedves Dosztojevszkij bácsi!
Ma lenné száz valahányadik éves! (Most nem nézek után…) Nagyon örülök, hogy ma van a születésnapot, mert én nagyon bírlak Téged!
Nem tudtam, hogy miért is vonzódok hozzád annyira már 11 éves korom óta, mikor még gyakorlatilag azt sem tudtam, hogy ki vagy, csak a Karamazov testvéreket adták a rádióban, és persze kérdezősködtem a szüleimből, és mondták, meg hogy miről szól az a regény, és akkor én megállapítottam, hogy Te egy zseni vagy, és Téged a példaképemnek választalak, (ja igen, hogy most idézzek valakit, „fan” lettem!:D) pedig ez nem gyakran fordult elő velem se akkor, se most… Ezért még múltkor megnéztem, a wikipédián az életrajzodat, és mikor láttam hogy november 11-én születtél, akkor nem is olvastam tovább, ez mindent megmagyarázott! (Jaja, még mindig 11 a kedvenc számom… ez misztika, számmisztika, ha úgy tetszik, meg egyebek! De véletlenek nincsenek, a többit meg leszarom… :) )
Na és a Bűn és bűnhődésről nem is beszéljünk! Életem legborzasztóbban gyönyörű nyara volt, mikor Réfi tanár úr feladta kötelezőolvasmánynak! Én azon a könyvön behaltam! Én teljes mértékben átéltem, sőőőt még éjszaka is… Valahogy annyira telitalálat volt… telitalálta a lelkemet. Biztos voltam benne, hogy nem tévedtem korábban, és hogy tényleg fontos vagy nekem!
Szóval, most a szülinapod alkalmából elhatároztam, hogy a Félkegyelműből olvasok legalább 20 oldalt, vagyis a 412 oldaltól eljutok legalább a 432-dikig! :)
Na akkor megyek is! Puszi!!!!!
