Persze, hogy nem voltam ott ahol voltam,
Mert ha ott lettem volna, nem én lettem volna.
Persze, hogy nem írtam azt amit mondtam,
Mert ha azt írtam volna, az úgy furcsa volna.
Persze, hogy nem tettem azt mit ígértem,
Mert féltem, mert féltem, mert félve ítéltem.
Úgy furcsa volt, hogy én azt csinálom,
Jajj, hagyatok már! De ez volt az álmom...!
Megígértem, na jó, nem tudom mi a jó,
Na itt vagyok, Halló! Lenget a víg hajó.
Trallalallalé, Trallalalolalon,
Szóval mint hájas tündér, daloltam a vonaton.
Na de visszajövök, mármint ide vissza,
De hol is az az ide? Kékkút vizét issza,
De ez itt most mindegy, érdektelen strófa,
Nem mennek most rímek, nem megy most a próza...
