Holdtöltelátó lánynak
Négy napja telve már
A Hold, és vágyva várja
Árnyát, kit szíve lát.
Ismerve álmát régen,
A lényt, kit ő teremt,
S csókokba csuklik, mélyen
Merész reményeken.
Halva és hullva, Holdnak
Arcába lát szemet,
Mélán eszmélve holnap
Sír, csak, hogy nem lehet.
Nagy céljait a Holdon
Szeretné vívni már,
Naivul volt csak boldog,
Szeme harcért kiált!
Sötétre vágyna végre,
S megélve éjszaka,
Szomjas szép szenvedélybe
Bódítja ősz szaga.
