Mikor kicsinálnak tönkretesznek és kiszívják az összes energiámat, akkor néha egészen zöld. Amikor belém szúrnak, megörjítenek és darabokra szednek akkor is. Mikor kicsavarnak mint egy citromot. Engem nem lehet így kicsavarni, nem lehet így szétszedni. Nem lehet minden fájdalmat rám testálni. Nem lehet, mert én érzek, én meg tudok őrűlni, én bele tudok halni, én ismerem az érzést. Én tudom mi az hogy szeretni és gyűlölni, majd újra szeretni. Tudom hogy mi az, ha mások hibáit rám akarják húzni, és azt is tudom, hogy mi az, hogy igazság, és mi az hogy fájdalom. Én érzek én szeretek érezni, de egyedül vagyok, nagyon egyedül! Egyedül minden jobban fáj...
De úgy látszik Botticelli is zöld szeműnek álmodott meg...:)
