Ím itt van a második. Tudom hogy néha egy is elég a dolgokból, de ha már rákapott a gyermek a játék ízére, hát nem tudja abbahagyni. Ugyanis írni jó, ugyanúgy, mint hogy teát inni is. Mivel mindkettő jó időtöltés, akkor meg miért ne? Nem is beszélve a hatalmas tiszteletnek örvendő kapucsínózásról. (Szándélkosan írtam így, mivel Apukám is így írta ki nyáron a kávézónkban, tehát mindenki fogadja el, hogy a kapucsínó, ezentúl kapucsínó lesz!)

Gondolkozom tehát vagyok!

Írni=gondolkozni. Szóval inkább írok, mint ne legyek! Az állatok példáúl sosem gondolnak arra, hogy léteznek. Én meg odáig jutottam, hogy nem léteznék ha nem gondolkoznék. Nem is tudom mi lenne, ha kiraknának egy lakatlan szigetre, ahol se emberek, se intenternet, de még egy füzet és tóll se lenne nálam. Nem élném túl. Mivel a gondolkodás ragályos. Esetenként életveszélyes. De mindenesetre kóros függőséget okoz. Azért még nem olyan veszélyes, mint a cigaretta, de estetenként meg kaphatod a "Képzeljétek a F. csajblogger!" titulust. Ja és senki se merje kijelenteni, hogy ő esetleg sosem fog ilyesmit csinálni, mint blogot írni, mert ez bizony betegségként terjedő valami. És is a lánytól kaptam el, ő egy másik valakitől, és ez így megy...