Csorba Csillag

Miért van az,

hogy az ember mindig arról ír, mindig csak arról tud írni, amit a szíve mélyén, legbelűl érez, és képtelen elmenni ezek mellett a dolgok mellett úgy, hogy ne írjon róluk. Valahogy mindig belekerűl, akárhogy is csűri-csavarja a dolgokat vagy a szavakat az ember, és a végére mindig kikandikál valahogy az igazság.

Az érzés

amit én érzek. Önmagam. Nem tudom beburkólni a felszín alá. Nem tudom, hogy minden ember ilyen-e, de én igencsak. Kicsúszik. És akkor már ott van. Valójában képtelenek vagyunk nem önmagunk lenni. De néha ez az érzés már olyan nyomasztó tud lenni, és akkor olyan mindha ragadozó létünkre nyúlnak akarnánk látszani. De ez nem megy... mégis csak utálom a répát! Nem tudunk nyulak lenni így! Ez van. Ilyennek születtem én is. Talán más is... Slussz! DE nem is baj. Viszont sosem szabad azt elfelejteni, hogy ragadozó létemre dorombólni még mindig szeretek!

Mindig?

Folyamatosan. De ha nincs kinek? A szomorú és magányos cica, néha magának dorombol, hogy elvonja a figyemét magáról, meg magáról a tényről, hogy egyedül van. Mert a dorombolás nem önmagáért való dolog, hanem azért a másikért van, akinek biztosítom a bizalmamat. (De ki a fenét érdekel ez, hiszen úgyse olvassa senki:() És a magányos cicák szomorúak, bár ezt sosem vallják be talán még maguknak se? De másoknak biztos nem. Azt nem vallják be, hogy magányosak... Mert büszkék! De szeretnek... Titokban nagyon...

Megint eszembe jutott, hogy mennyire jó lenne megint angolórát tartani. Hát igen a mulkori angolóra igen jól sikerült! Olyan volt akár egy önhipnózis... haha, csak hogy ilyen szép szakszavakat használjak. Igen, jó érzés angolúl tudni, én csak tudom, mivel már olyan rég szeretnék tudni, de sosem sikerül tudnom...

Még a kínosnak tűnő kérdéseket is szeretem B. részéről. (Mondhatni B3!:D) A kínos kérdéseket mindenki szereti szerintem meg ellenálhatatlan vágyat érezne az illető, hogy válaszoljon a kérdésre, de még sem teszi. Nem mintha B-t érdekelte volna a válasz, mikor feltette a kérdés, és az sem igaz, hogy a majd egy hónapja megválaszolatlan dolgog azóta izgatna, csak eszembe jutott. Miért? Mert ma újra utazok. Ide. Szóval eszembe jutott. KT azzonal tudni fogja a választ! Ő már azon a bizonyos angolórán tudta. Legalábbis beszélt róla, ha nem is tudta... Remélem sikerült úgy leírnom, hogy senkise értse a dolgot, de az is lehet, hogy most meg már mindenki érti! Remélem mindeki meg-is-fog-sér-tőd-ni! Nem, biztos, hogy mindenki nem fog, de ha bárki is megsértődik, akkor az már mindenkinek számít, mivel senkinek nem kell meg-sér-tőd-ni. Ez már csak olyan "nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek" szindróma. Ez van. Amúgy meg unatkozom...haha

Egy viszont igaz, tényleg kéne már angolórát tartani...!:)

A kép meg azért lett eltorzítva, mert arra kértek, hogy szedjem le, hát így már senki se fogja tudni, szerintem, hogy mi az rajta...