Vannak idők, mikor a szavak hazudnak,
Egótól sipákolnak bennem,
Mert új dicsőséget akarnak maguknak,
S kihagynának belőle engem.
Dicsőség nélkül most szó nèlkül maradtam,
Gondolni kell, mégsem nyit szemet,
Napsütés felébredt nálunk a szabadban,
Érzem hogy hív, így ad lét teret.
