Eszembe jutnak
Azok a szörnyű
Szombat délutánok.
Unalom vérző
Fénye és hangja
Szólt a rádióban.
Anyám, ki ott ült,
Kezében tábla,
Cerkái susogtak.
Szobámba szökve
Élményt kerestem
Pinával marokban.
Enyelgőn csöndben
Nem téve semmit
Nyálkásat kívánva,
Gond írta burkom
Szögesdrót védte,
S lágy kezem kivágta.
Lehetett volna
Küzdeni hosszan,
Mint mondta Anyám is.
De jobb mindennél,
Mosolyba fúlva
Szeretni hibáim.
