Csorba Csillag

A fiú nem sírt... tovább ment. Csorba Csillag viszont könnyes szemmel búcsúzott el tőle. Mégis boldog volt.
- Én mindig sírok. - mondta reszkető hangon. - Ha boldog vagyok akkor is.
A fiú szeme kerek lett, de semmi sem hatotta meg.
- Igen, megértem! - válaszolta szinte suttogva a lánynak.
- És most kilépsz az ajton, és többé nem látjuk egymást? - kérdezte Csorba Csillag, szigorú szemekkel.
- Igen.
- Nem is fogok eszedbe jutni többé?
- Nem. Nem hiszem. Emberek mindenhol vannak, és én mindig találok más társaságot magamnak.
- És sohasem volt veled az, hogy visszavágytál valakihez, akivel jól érezted magad?
- Nem. Persze... volt olyan hogy visszagondotam valamire, hogy akkor az milyen jó volt az... azzal a sráccal vagy lánnyal... de semmi egyéb. Nem vagyok ilyen romantikus... és nem értem, az emberek miért akarnak mindig tartozni valakihez?! Miért függ a boldogságunk mindig valakitől és valamitől? Miért nem tudsz Te sem, csak úgy boldognak lenni?! Csak rácsodálkozni a világra... mindentől függetlenül.
- De megtagadni a szeretet...
- Én szeretem az embereket ott és akkor. - vágott közbe a fiú.
- Nem, nem, nem így van! - mondta megbabonázó nézéssel a lány. - Isten lehetőséget adott nekünk! Lehetőséget arra, hogy szeressük egymást! Akár együtt dolgozva, akár a szerelembe... bár e kettő nem különül mindig el egymástól... Az élet rővid, és mindketten tudjuk merre vezet az utunk, és azt is tudjuk, hogy nem vagyok egymáséi, de az egymás szeretével csak közelebb kerülünk ahhoz a bizonyos személyhez, akit keresünk, és megtagadni a szeretet lehetőségét is bűn!
- Nem! - A fiú testén átfutott a hideg, és valami furcsa bozongást érzett a lány szavaitól és szókimondó közvetlenségétől. - Én ennél szélsőségesebb vagyok! - mondta szúrós tekintettel. - Tökéletes gólt, csak egyetlen pillanatban lehet rúgni. 
A lány szeme könnyes lett.
- Azt hiszem az a legjobb most, ha most elmegyek. - mondta a fiú, és tovább állt.
- Csak egyszer sírok... - mosolygott Csorba Csillag. – és sohatöbbé nem fog fájni! 
És továbbra is boldog maradt.