Csorba Csillag

Písz Piusz varázsló, az Után nevü kocsmában itta szöllőlevét a pultnál ülve. A Hajnaliháromóra utcában hajnali négy volt. Lovassy Almával beszélgetett, aki komlólét szortyogott, és idegesen huzogatta a balkezét, amiben valami papírtekerecs égett. Piusz békésen hallgatta Alma szortyogását.
Alma ekkor újságot vett a kezébe.
  - Á, ez az EL! Magazin, ugye? Milyen érdekes, hogy nő létedre éppen ezt olvasod! - mondta Piusz, a varázsló az Alma kezében forgó papírcafatra tekintve.
Alma furcsán feltekintett, de nem szólt.
  - Hogy van a fiúd? Szakítottatok már? - folytatta a „társalgást”. - Az is igazán örűlt dolog, hogy idáig bírtátok egymást. Tudod, hogy huzódoztam a társaságotoktól, mikor együtt voltál vele, a Te Béláddal! Kellemetlen, szörnyen kellemetlen volt! Érezni lehetett a közetek lévő feszültséget, és szinte szikkrázott a levegő... Az ilyet nem bírom, én nyugodt és békés természet vagyok, ha még nem mondtam volna. Olyan alá és fölérendelt viszony van közetetek, hogy szédületes, mintha már harminc éve házasok lennétek! Olvastad már Hégelt? ...Á, neeem! Értem! Igazából még a filozófusok sem olvassák, de én igen, én olvastam! Ajánlom, nyitsd ki a Hégel összes magyar fordításának 112 oldalánál, és próbáld meg elolvasni az után következő 6 oldalt! Mindjárt rá jössz mennyire nem illetek össze a Te Béláddal, madmazel! Drága macskanő! Őőő, maga igazán macskás mozdulatokkal rendelkezik, egészen elernyedek... Érethetetlen! Érthetetlen! Senki sem érti meg Hégelt, madmazell gazella macska Alma kisasszony! Pádón, én megértem! Ó, de térjünk a franciákra, olansé-molaku-saszon? Szárd? Olvasta? ...Megmaszírozhatom a hátát macskanő? ...milyen hajlékony a válla van, csukja be a szemét cicuska... van nálam tej otthon. Csak két sarokra lakom.... jöjjön fel hozzám, nem fogja megbánni, igazán elkényeztetem, és csak olyat csinálok Önnel, amit maga is szeretne!
Alma mindeddig szótlanutlnul hallgatott. Ekkor hirtelen letette az EL! magatint a pultra, elköszönt Bélától, a pultosfiútól, és távozott az Utánból Písz Piusszal, majd elkérte őt a sarokig... Piuszban boldogság rebegett... de Alma csak annyit mondott neki a sarokon: „NEM!” ...majd tovább ment.
- „Nem értem ezt a nőt!” - gondolta Piusz.