Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) vers (135) Vers (12) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Sivatag

2010.07.13. 23:08 csorbacsillag

Szende Tünde eltökélten bandukolt a sivatagban. A munkátlanság érző szele fújta. Kegyetlen meleg volt.
- Nincs mit tenni itt. – gondolta. - Így hát gyorsan és feltétlenül fel kell keresnem Viola barátnőmék Valóságát, hátha új lelkek bánatát szívhatom magamba. Ez is a küldetés része végül is, és az mindenkor gyakorolandó hivatás, egészen meleg hajnalig tart!
- Kedves Tünde, kedves Tünde! - kiáltotta valaki a sivatagban. Kis vörös hajú manó tűnt elő a semmiből. - Bűvölve vagyok már régóta általad! Hát had kísérletezzek veled! - mondta kérlelően. - Feküdj le a földre!
Szende Tünde alázatosan lehanyatlott a kellemes homokba. Cirógatta testét a homok, jó volt neki.
- Csukd be azokat a nagy szemeidet! - folytatta a vörös hajú manóka. - Látod még a sivatag horizontját a szemhéjaid mögül?
- Látom. - mondta lemondóan Tünde.
- És most képzelj el egy kockát a homokban.
- Látom már.
- Milyen az a kocka?
- Picike, sárga és csodálatosan fénylik a horizonton.
- Mágikus vagy, Tünde! - mondta eufólikus hangulatban a kismanó. - Máágikúús vaagy! Mááágikus a Te kockaéned!
- Mágikus? - ült fel a homokban Tünde. - Mágikus én? ...kár hogy azt a kockát a torkomban is érzem, nem csak a horizonton látom.
- Hát aki zabpelyhes káposztát eszik reggelire, az érezheti is! - mondta viccelődve a manó.
- Sajnos akkor is érzem, mikor málnás megyespitét eszem dióval. - válaszolta szomorúan a tündérlány. - A zabpelyhes káposztát... A zabpelyhes káposztát meg csak azért találtam ki, hogy megtapasztaljam milyen érzés valamit nem kívánni. (Ha már szalonnás krumpli nincs.)
- A sivatagban hűtőgép sincs!
- Na ezért szeretem a sivatagokat! - mondta szinte csak magának Tünde. - De most már megyek, vár a mágikus kockaküldetésem, vagy valami ahogy Te mondtad. ...Huhh! - Tünde megrökönyödött. - és tényleg ott van a kis fénylő sárga kocka a horizonton!
Tünde gondolataid révedt.
Nem mintha idáig nem tudtam volna, hogy ott van... hiszen mindig és mindenkor csak a felé haladtam... a boldogság sivatagába...
Szó nélkül tovább ment. Ezüst gyűrű volt a kezén. 

Szólj hozzá!

Címkék: boldogság sivatag szende tünde

A bejegyzés trackback címe:

https://csorbacsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr942150235

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása