Szia Csorbacsillag!
Azt hittem,hogy te leszel a csillagom,akivel a legszebb tündérmeséket alkotom meg,és öntöm emberi formákba a fotográfia segítségével!De nagyon csorba lett a csillag,kárászéletű, mert át esett a ló másik oldalára és lett belőle egy hatalmas káosz!Kértem a csillagot,hogy térjen észhez,nem lehet a hazugságokkal élni és becsapni ,kicsapni,lecsapni,rácsapni az élet normális menetére!Na ebből lett a baj!Bedugta a fejét a mi kis éretlen csillagunk a homokba mint a strucc, ott az északi hidegségben,ahol a fényt kereste,hiába ment a nagykövethez segítségért,aki talált egy megmentőt,de ö nem hagyta magát megmenteni,ezért hát az ígéret szép szó,de ha betartják úgy jó! Oda a fiatal karrier,pedig sokan agyunk veled együtt érző,igaz magyarok,akik lábat adnak neked ,hogy állni tudjál!Miért rohantál a vesztedbe északra,amikor a fény is keletről jön,ott csak a sarki fényt láthatod,amely részecskéid,az elektronjaid gyártmányai,nem az igaz fotonjaid! Ébredj álmaidból szép ibolya virág,húzd ki fejed a homokból és nézz szembe velünk emberekkel!