Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) Vers (12) vers (135) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Budapest, Budapest, Te csodás!

2009.03.07. 15:51 csorbacsillag

Íme a dal! A mi kis drágánkról...

Na mindegy, a helyzet az, hogy múlt szombaton elmentem futni, és mivel ez eléggé ritka tevékenység az életemben úgy gondoltam megosztom tapasztalataimat...

A kép fekete-fehér... Jó tükrözi a hangulatomat, ugyanis mivel futni nem szeretek sokáig, elhatároztam, hogy nem sík terepen fogok futni, hanem elmelkedőn, hogy minnél rövidebb ideig zavarjanak a csámborgó túróisták és hangoskodó gimnazista fiúk. Nem tudom, szerintem elég érdekes látvány lehetek, mikor kisbundában kocogok felfelé egy girbe-gurba utcácskán.

Ááá! A legjobban ezt utálom, hogy néznek! Ne nézzenek! Azért lakom itt hogy mások ne legyenek itt! :) Kis egoizmus, de olyan jó hely ez! Az én kis Budapestem szive...!:)

Hát igen jó kis hely...

Szeretem az ilyen képeket... Hát igen, színesre váltottam. A friss levegő felélénkített, és felfrissítette a gondolataimat, és a képzelő erőmet...

őőő...

Na de hol vagyok???

Érdekes, hogy itt minden olyan trutyis. Ja meg össze van firkálva, naa de ez egy turita környék. Inkább TÚÚÚRISTA! Bizonyára a jegyes vaddisznók kedvenc üdülőparadicsomában tartózkodom. Minden bizonnyal! De miért jönnek szemben amerikai turista lánykák? Nem is beszélve a "fényképető japánokról"!

Na mindegy, akkor megyek tovább...

Jajj nee! :D

Igen, itt volt az a "bizonyosos" eset! Amikoris... LEEJTETTEM! Igen, akinek még nem világos, annak mégegyszer, igen leejtettem! A táskámat... Vicces. Jót nevettem rajta, és még szerencse, hogy éjjel 2 volt. Na meg az is szerencse, hogy már gátlásaim se voltak! :DDD Bemászni...

Még jó, hogy mi lányok ilyen bártak vagyunk! hehe... Egy fiú nem mászott volna be... Tanúsítom!

 

Hát de!

Kinek kell Budapestes körömpolírozóó???

Nagyon érdekes, elképzelem kinek juthatott eszébe ilyeneket gyártani...:) No meg azt is, ahogy a német turisták kiszállnak a buszból és első dolguk, hogy lepolírozzák a körmüket...

Ó, milyen lehet a Parlamenttel körmöt polírozniii? :D Igazán kipróbálnám... Na meg cirill betős Budapestbe??? hehe... na ha valaki nem tudná, hooogy mit vegyen nekem névnapomra...khüm... Na itt a ragyogó lehetősééég!!!

2 komment

Címkék: budapest jellemző nemzeti megfigyelés észrevenni túrizmus

Narancs

2009.03.07. 00:50 csorbacsillag

Kívűl sárga, de belűl VÖRÖS!

"Véresen szeretem!"

Változnak az idők, változnak a nézetek... hehe :)


(Íme a mai este tanulsága. Nem szándékoztam beírni, de ezt mindenképp említésre méltó!) Mindenkinek NYUGODALMAS jó éjszakát!

***

Szólj hozzá!

Címkék: gondolat most megőrültem

Kóválygás

2009.03.06. 22:16 csorbacsillag

Kóválygok a végtelenbe
Keresek én, és már mennyi
Éjjen át elkeseredve,
Szerettem volna jól lenni.

Szerettelek sok vidámság,
Pár emberközt elvegyülve,
Most az emlék mind komor már,
És csak nézek elmerülve.

Számtalanszor érzem, hogy most,
Jó lenne, ha vágyam élen,
Találnánk sok furcsaságot,
Bánatunkat elmesélve.

Majd vidám lenne a játék,
Táncolnánk szürkés házaknál,
Sokan lakják, mégis árnyék,
Ablakokból nem látnak már.

Városiak oly szerények,
Nem vágynak csak élni, élni!
Érzelmeiket megélve,
Együtt lenni és zenélni!

Furcsa kép egy ember arca,
Unalomba ássa vágyát,
Lelkében a fájó harca,
Rossznak gondolja hazáját.

Végtelen buszon utazva,
Talán egyszer hazatérek,
De vágyom rá, hogy mulatva,
Világvégére elérjek…

(Fábián Franciska)
 

*

Szólj hozzá!

Címkék: vers lélek várakozás várni egyedül

Néha-néha

2009.03.04. 10:27 csorbacsillag

Azt hiszem ez is csak a véletlen műve...

Komponálok, kompon állok. Trallallalalalallla... Na mindegy ebből se lesz semmi...

Szólj hozzá!

Címkék: zene alkotni

süti beállítások módosítása