Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) vers (135) Vers (12) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Mohalány

2009.11.08. 16:58 csorbacsillag

"...mert Isten egy olyan lányt akart teremteni, aki nem éri be a felszínes tökéletességgel, egy olyan lányt, akinek nagyon mély érzelmei vannak, és folyamatosan attól szenved, hogy körülötte nem ilyenek az emberek. Neki szélsőséges érzelmei vannak, és mélységeket és magasságokat él meg, és nagyon szeretné befogadni és szeretni az egész világot, és kifejezni mindazt, ami benne van, hogy mások is úgy érezzék..."

A folytatás csak most következik folyton,
szűnni nem akaró módon,
elérhetetlenek tűnve
egy távoli ködbe,
remegve félve
ahol csak Isten szemével nézve
Tudok LÁTNI...

Szólj hozzá!

Címkék: én lélek

November

2009.11.06. 10:55 csorbacsillag

November van, és mégis szeretlek,
Amint didergőn elmélázva reszket
A kis juharlevél,
Mit fúj tovább a szél,
És boldog, mint kit eltemettek.

Szeretlek November,
Te szeledben gazember,
De viharban állva
Sem gondolok a nyárra! 

Ősszín szemem hajammal takartam,
Kaparós már torkomban a dallam,
Utam kis cipőmben,
Szétfagyott erőmben,
Még jó, hogy vélt tűzön ballagok!

Szeretlek November,
Te szeledben gazember,
De viharban állva
Sem gondolok a nyárra!

Hídra jártam nézni, ahogy esnek,
Vízlelkű öngyilkos esőcseppek,
Könnyebb nekik árban,
És békém találtam
Célomhoz, mert dúsan reszketek.

Szeretlek November,
Te szeledben gazember,
De viharban állva
Sem gondolok a nyárra!

Buszmegállóban tanultunk sírni,
Ott álltunk akkor… félek leírni.
Könny fakadt szemedből,
A hideg szelektől,
Elhaló érzelmet facsarva.

Szeretlek November,
Te szememben nem ember,
S hóviharban állva
Is gondolok a nyárra!
 

Szólj hozzá!

Címkék: vers dal érzelem ősz

süti beállítások módosítása