.jpg)
Ahhoz, hogy megértsétek, hogy most milyen a hangulatom ezt a zenét ajánlom mindenkinek, és már most úgy érzem, hogy rendkívül, és főleg indokolatlanul őszinte vagyok! Halál, halál, halál! November utolsó napja van, és egész nap az éjszaka látott álmom szörnyű brutalitása foglalkoztat. Megint egy olyan álom, amit meg kéne írnom, de van bennem egyfajta félelem, hogy amit leírnék, nem csak egy beteg lelkű lány élete lenne, hanem egyben az enyém is, egy bizonyos értelemben... meg talál lustaság is van bennem, de főleg inkább attól tartok, hogy csak még jobban felizgat a téma… Vannak dolgok, amik valahogy beleragadnak az ember életébe, és bár mindenki elől titkolja, a mániája megmarad, és a legrosszabb, hogy ezekről dolgokról sajátmagunk sem veszünk tudomást. Kifelé talán még undorodunk attól, amit elvakult perceinkben lazán véghezviszünk. Vajon bűn az, ami eredendően személyiségünk része, és olyas fajta mánia, amit már akkor is műveltünk, mikor még nem is tudtuk annak értelmét épp ésszel felfogni? És akik betegebbek valamiben, azok gyengébb személyiségek is? Vagy épp attól lesznek erősek, hogy megtanulják kordában tartani már gyermekkoruk óta a szenvedélyüket???
...
Azt hiszem jó ha néhanapján magunkba nézünk, és kirázzuk magunkból a feszültséget! (Mint ahogy ez a zene is teszi!)
