Van aki festi, és van aki fotózza...*
Nem-azért. Aki ismeri, hogy ki az tudja. Ő nem azért van, mert jó. Pont azért van, mert nem jó. Az ördögöt ismerni kell, és tudni kell bánni vele. A kép nagyon tipikus, de csak én értem... Vagy nem ha nem is csak én értem, de kevesen vannak akik pontosan értik és tudják, hogy miért van ez így. Én tudom, és megtarom magamnak és az érzést és tudást. És, továbbra is ismerni akarom. Hogy tudjam mit és hogyan kell csinálni, töle tanulom. Mit-hogyan-nem...!
Igen báj-vigyor. Bájvigyor. (Kííínbájvigyor) Érdekes hány emberben, és hogyan jelenik meg ez. Sokban. Nagyon sokban sajnos. Rá se jössz, hogy hányban, bele se tudsz gondolni! Én legalábbis igen elcsodálkoztam most. Hányan akarnak átvágni bájvigyorral?! Sajnos sokan, és nem mindenki lehet elsőre kiszúrni. Túl jól játszanak. Átvágnak! Mű kedvességgel. Mű szerettel. És mű szentséggel. (álszentséggel) Aztán fogják magukat és hátbatámadnak. És az akkor nagyon rossz...
Repülni jó. Repülni szeretek. Bárcsak mindig repülhetnék. Annyi hely akadna, ahova most szivesen elrepülnék. Csak ne itt legyek...
De ha más lehetőség nincs, akkor így repülök. Így is jó repülni. Ugrálni, táncolni, szédülni és álmodozni.
Eltünni jó. Elbujkálok. Elvarázsolódom. Csak ne lásson senki. Majd akkor lássatok! Akkor láthatok. Minnél többet bújkál az ember annál jobban vágyik arra, hogy lássák. És elvarázsolják. És hogy elvarázsoljak másokat. Csodálkozni. Ébredni. Szeretni! Együtt, és egyszerre. Egy lélekkel. A pillanat fontos. A varázs pillanata, az érzés pillanata. A vágy pillanata! A világ pillanata!
És úgy. Azzal. Legyen tél, legyen hó, legyen kályha mellett ücsörgős. Csak jó legyen. Béke, és szabadság. Melegség, és romantikus életérzés fa. Vágy és játék. Macskák, és család. Nyugalom és változatosság. Ajándék és lemondás.
*