Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) vers (135) Vers (12) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Rövid kis összefoglaló

2008.12.03. 23:57 csorbacsillag

Kulcsszavak

Így volt, így lesz. Már nem születek újra... bocs.:)

Egyszerű vers

 

Ha én újra születnék,

Csak is álnok lehetnék,

De újra nem születek,

Egyszerűen szeretek.

Erőm van, mi úgy fakad,

Kitöröm az ágakat,

Eltörlöm a Föld szelét,

Költök újat, jobb zenét.

Elkóválygok végtelen,

Megmérgez az élelem,

Megszakadva kérdezem,

Mért ilyen az életem?

Derűs nap csodás vagyok,

Mind éjjel elkárhozok,

Tán az ég tesz ily csodát?

Húsba vág, majd húsba vág!

Ha meglátod félelem,

Ha megérted értelem,

Ha elhiszed szerelem,

Tüzel át a testemen.

Erő, ami lángba kap,

Meglátjuk az árnyakat,

Megkapjuk a szárnyakat,

Elhiszzük a vágyakat.

De ha lesújt éktelen,

Fájdalom, oly védtelen,

Könnyem is hull hirtelen,

Lelkem sosem értelem...

 

 

 

 

2 komment

Címkék: vers élet gondolat érzelem fájdalom szerelem boldogság

A bejegyzés trackback címe:

https://csorbacsillag.blog.hu/api/trackback/id/tr4798879

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása