Megtörik a rügy, hol fakadBelőle új levele,
Rózsavirág szirma szabad,
Árad illat ereje.
*
Széttárul, mi elnyomottnak
Tűnt bennem, és mint követ,
Megüzenem fa, s bokornak
Főmbe mi ütött szöget.
*
Szürkeség helyett szivárványt,
Hamu ízből édeset
Varázsolok, és kínálnám,
Fogadd el, hogy létezek!
*
Mámorító álmaiban
Megérzem mi élvezet,
Nedvek üdve bátoríthat,
Míg jelenbe érkezek.
*
Mert az idő legjavában
Lényem forgó végtelen,
Ami nekem jó az másnak
Is friss bimbókat terem.
*
