Eljegyzett a Halál,
Folyton rá gondolok,
Úgy nézem már kaszál
Kertemben vad gyomot.
Tisztára mint ki jó
Házvezetéshez ért,
Lehet ez vízió?
Érzéki tévedés?
Burjánzó bokraim
Lenyesi estére,
Oszlik mi romba visz
Magányom emléke.
Betölti az időt,
Más nem is kellene,
Kíván és telitölt
Elégség szelleme.
Korábbi kérőim
Taposták műgyepem,
Nem hagytak évődni,
Kavartak szüntelen.
Meghagyták, hogy szabad
Legyek mint hurrikán,
Jóllaktam, s pusztul a
Természet bú okán.
Unalomba űztek
Nem törve ki vagyok,
"Burkom mind tükörnek
Használók voltatok!"
De most, hogy nem élek,
Szárnyam szpot lámpa már,
Táncolva az élen
Leszek holt, zárt madár.
Gyűrűm a Haláltól
Bezárta bűvköröm,
Teljessé varázsol,
S félve ér az öröm.
Testem, hogy vigyázom,
Még szét ne repedjek,
"Azt hiszem virágom,
Csak élve szeretlek!"
