Amikor dúl bennem az elme, rájövök,
mennyire felesleges.
Hogy kereslek, az csak ösztön,
sokkal több, mit kitervelek.
Ma rád hagyom, hogy a lejtőn
utazzak a Nihil mezőn,
de ha Te terv voltál, még a
Föld is szívja
minden erőm.
Kisemmiztél
akkor, semmivé váltak perceim,
Pokolt emésztettél,
vad szellő jött megint.
Nem az időjárás
az ami engem szeret,
de mert az is hátrál
tudom szerettelek.
