A Föld szája csuklik, kivesz a korom,
befüstöl engem, elvész a korom.
Rühell a labda sok ezer lénye,
kérdezik hol lel magom reménye
testet a térben. Királyként mentem
utánuk rostán kiszúrták lelkem
földbe taposván. Fejekben kender,
szívekben mustár, zsigerem, húsom
konkolyt komposztál. Hasztalan úton
általam enne, s nem köpné vissza,
hogy Gaia teremtse. Azt hittem tudta,
azt hittem értik, egyszerre látnak,
egyszerre kétlik, hő-e a szárnyam?
– rezegve mérik, elégett csikkben
kerestek végig.
