"Szende Tünde szerelmes"
Egy tündérlány szerelem sokkal egyszerűbb, mint bárki más-é. Olyan mint az angyalok-é. Nincs benne bonyodalom, csak megoldhatatlan helyzetek sokasága. Ha egy tündér kinyitja a szemét, rögtön tudja, hogy az a valaki az-e, vagy sem. Utána csak időtlenség van, ahogy egy angyal oda van Istenért. Nincs kérdés, hogy van-e, mert van... csak lázadni lehet. Szóval, hogy miért nem írtam idáig Szende Tündéről? Hát ezért. Kifogytak belőle a szavak, csak a lázadás maradt. Lázadni, vagyis élni... életben-maradni, konzerválni és dolgozni próbál. Elfáradt a semmiben, a titokban, a nyílt titokban, amit másfél év magány után meg szeretne osztani valakivel. Vagyis csak azzal az eggyel szeretné megosztani...
Boldog... mert nem tud más lenni. Kényszeres boldogság. Azt hiszem új pszichiátriai fogalomként kellene bevezetni! A tünetek: nem érdekli, hogy duplájára emelkedett a cukor ára!
Hovatovább, még örül is neki, hogy most már meg tudja magyarázni a szacharinos süti cukortalanságának okát. Örül, hogy nincs pénze bérletre, mert legalább nem kell sehova sem menni. De ha mégis el kell mennie, akkor egészen biztosan olyan buszra száll, amin van ellenőr, mert különben borzasztó unalmas lenne buszon ülni. Boldog még attól is, hogy nincs TB-kártyája, mert nem hisz az orvostudományban, ugyanis szerinte az csak a babonás sarlatánok egóját növelő tudomány... stb, stb... Szóval összefoglalva: egy kényszeres boldogságban szenvedő egyed tulajdonképpen attól tud boldog lenni, hogy mindnek örül, ami nincs! Nagyon gyanús viselkedés! Felettébb veszélyes a társadalomra nézve, mert ahogy örül a nem lévő dolgoknak, úgy vonja ki magát a társadalomból, vagyis öntörvényűvé válik! Nem aggódik semmiért, pedig az általános aggódás érzete tartja egyben a társadalmat! Szóval aki a társadalomból kirekeszti magát, azt mi berekesztjük!!!!!! Méghozzá azonnali hatállyal!!!!!
