Csorba Csillag

"Sétál az utcán a szende kisleány..."

És jobbra néz...

Majd balra...

Majd látva a helyzetet, zenét hallgatva, és maga elé nézve tovább sétált... Egy kedves gárdista bácsi gülüszemmekkel tekintett rá, a kislány meg visszamosolyo- gott, de a bácsi nem visszonozta a mosolyt... :( Szemben, az úttest másik oldalán "dzsiájdzsók" gyülekeztek és kedélyesen beszélgettek, nyílván így szokás, így "bevetés" előtt... A kislány hallatta a zenét de legszivesebben még énekelt is volna! (bittersweet) Mire egy néni ráköszönt, de ezt ő elöször nem hallotta meg, majd észreveszi. A nénivel egy titkos helyen találkoztak, nem rég egy vasárnap. Közben a kislány busza elment a kislány orra előtt... Hazasétál, most táncolna is (Hope)! Majd otthon kinéz az ablakon... Igen az ott a homályban kordon! Még reggel állították, de akkor még nem voltak ott emberek... érdekes, csak akkor vannak ott emberek ha kordon is van? Elgondolkoztató... különben nincs ott senki. :D

És egy óra múlva indul a vonata...

jó reggelt!

***

Kezdődik az élet, de időtlen a tér,
Hiába, létezem. Vérem tiszta dér.
Indulni kéne de, csak nézem kék az ég,
Nem érdekel az se már miért...

Nem is vérem, létem, mi reggel is fagyos,
Nem tudhatom én se, hogy kezdjem a napot.
Voltak akik tudták, mondták előtte rég,
Nem hallom, homály fed. Más se ért...

Megmozgatom kezem, és érzem ujjaim,
Testemben vagyok, de fejem hol lakik?
Elmélázok azon, másoknak mi a jó,
És nekem mi marad? Néma szó…

***

Apró kis örömök az életben...

Enyhe röhögőgörcs elnyomás, majd politikusi helytállás, ahogy egy szinésznőhöz illik!:) Ja meg persze jó időzítés, éés táska!