Elvárom magamtól: Legjobb legyek!
Kínoztam gyerekként felnőtteket.
Kacagtam tanárok nyögésein,
Eredményt akartak szegényeim.

Ismernem kellett ki miért szidott,
Legszentebb pillanat volt a titok.
Átléptem közhelyes fájdalmakat,
Alázat kreált új becsvágyakat.

Alapos lecke az emberiség,
Diáknak fogad a felettes én.
Féltem, hogy már nem én irányítok,
De játszva csodába bejárhatok.

Sokat utaztam a vonaton. Azon a járaton, ami elvileg gyorsvonat. Teljes hossza száznyolcvan kilométer lenne, ha eljutnék odáig, de már négy órája zötyögök úti célom felé. Szerencsére ma pályafelújítás van.

Sokat utaztam, ezen a furcsa és néha teljesen valószínűtlen valamin. Furcsa közeg, és furcsa magányosság. Legtöbbször külön kupéban ülök a vonaton. Elnyúlt fizikai arányaim miatt, elnyújtózva az üléseken, elég sok esélyem volt arra, hogy lehetőség szerint ne kapjak útitársakat magam mellé, mivel amúgy sincsenek sokan. Azért a folyton izgalmi labilitásban izzó lelkem úgy súgta, legyek mindig óvatos és elővigyázatos, hogy egyedül is maradjak, és mivel a vonaton levés már-már hozzá nőtt az ösztöneimhez, az elhárító taktikáim is kifinomultabbak, mint valami életben maradási stratégiák. Ezúttal fel is hívom mindenkinek a figyelmét arra a momentumra, hogy a „ráteszem a cuccomat az ülésre” módszer már igen csak elavult. „Változnak az idők, változnak az emberek!” Nekem legjobban a „hangosan énekelek” taktika vált be, és hangosan bíztatok mindenkit, hogy csak utánam! Annyi énekes van! Nem kell mindig kamera előtt, képernyőn szerepelni.

Az ember nem is gondolná mennyi mindent meg lehet tenni itt. Kezdve a konzervatív megoldásokkal, hogy olvasni, zenét hallgatni, elmélázni a Balaton tükrének csillogásában, bizony lehetséges még akár táncolni, ugye énekelni, naplót írni, rágót dobálni, karmolni, tollat kikaparni az ülés alól, hajat kócolni, zoknit szagolni, vakaródzni, vetkőzni és jogosítványt hamisítani is. Bár ez utóbbit nem én csináltam. E különös hatalom a szabadságra jogosít, hogy az a néhány négyzetméter órákra csak a tieddé válik. Senki se lát, ez egészen biztos, persze leszámítva néhány ezer embert, akiknek lubickolása mellett elhalad a vagonok képernyője. De ők se látnak, ó vagy kitudja mit látnak. Vonatlakóvá válsz, és vonatlakó mozdulataid alakulnak ki, ilyen lehet például a bőröndre való vigyázás, ami érzékszervszerűen szinte a képességeddé válik, és borzongás fog el, mikor úgy döntesz, és néhány percre magára hagyod vécézés címszó alatt. Nagyon figyelek, de nem jön senki. Olyan üresek mostanában a vonatok.

Rendhagyó nyugalom a vonat nyugalma. Zaklatott csönd, egészen kifinomult zene. Ideg borzoló. Az azért nem mondanám, hogy idegesítő. Valami olyasmi, de annál jobb! Kedvesebb, kellemesebb érzés, hogy kedvem lenne mindennap a vonaton ébredni és lefeküdni. Gyermekkorba ringató álom, rémképek, és mégis a legnagyobb béke. Azt hiszem a vonatkupé mindent tud már rólam, talán kísért is engem. Olyan se volt, hogy Ő ne lett volna. Most jut eszembe, mindig is létezett ez a hely. Látom, már megint a kilencvennégyes számú ülés van velem szemben. Igen, ez az én számom, a kilences és a négyes is. Nem értem, tényleg nem értem. Olyan titokzatos az ő lelke is mint az enyém, nagyon izgató. Talán a születési évemre vonatkozhat, erre gondolt az az úriember, aki múltkor idelátogatott hozzám. „Belenőttem a vonatba, ő meg én hozzam nőtt, és eljött az én időm.” Mondta az úr. A vonat tudja, hogy milyen mélységeket és magasságokat éltem már át itt. A legnagyobb örömöket és a legnagyobb bánatot. Lehet, hogy mégsem vagyok egyedül? Míg kitekintek az ablakon az állomásokra, addig mások betekintettek? Hol vagyok?

Úgy gondoltam, hogy a szeretet és a hit a két legfontosabb dolog a világban. Persze hozzátehetném még a reményt is, ha pontosan szeretnék a Bibliából idézni, de most kicsit másról van szó, egészen pontosan az eredményességről. Azt akartam bebizonyítani magamnak, hogy a sikerhez nem feltétlenül kell mérlegelni a körülményeinket, a lehetőségeinket, a paramétereinket, ha nem csak jól kell tudni hinni hozzá. Vagyis azt a munkát, amit szeretettel, és kizárólag csak szeretetből és szeretetért végzünk el, azt hitünk teszi sikeressé. Egy produktumon látszódhat, érződhet valahol, hogy kedvvel, vagy nélkül készítették. Szerintem ez lehet a titka a márkás termékeknek is, azért drágábbak, azért látjuk jobbnak, azért fizetjük meg, mert sugárzik belőle a törődés.
Persze nem feltétlenül van így. Az sem igaz feltétlenül, hogy az életben elég csak a hit és a szeretet, de egy biztos, hogy elég csak a szeretet. Érthetőbben: a hit nem mindig igazolja vissza magát egyértelműen, nem tudjuk ellenőrizni a működését. Hát igen, de manapság sokan vagy egyáltalán nem hisznek, vagy túlságosan sokat foglalkoznak azzal, hogy hitük igazolódjon. Az elsőre most nem térnék ki nagyon, szerintem a nem hívőkből sokkal kevesebb van a világon, mint gondolnánk, olyasmi mint az ateizmus, nehéz valóban annak lenni, koncentrálni kellene rá. Az utóbbit hívom én kishitűségnek. Ez lehet akár ezoterikus módon is, például túl sok horoszkóp olvasása, és azzal való görcsös magyarázatok keresése, de lehet kishitűség egy ellanyhult keresztény hit is, mikor már nem tudunk örülni se, mert minket úgyis ver az Isten. A kishitűséget lehet az önbizalomhiánnyal is magyarázni, de inkább azt mondanám a kishitű ember a külvilágot okolja a problémái miatt. Pedig a hit még mindig egy láthatatlan valami. Szóval mint mondtam, elég csak a szeretet, a jelenben élés, és a jó cselekedetek lehetőségére való folytonos figyelem, persze csak ha számunk is jó.

- Fábián Franciska -

Igen, ma egy zacskóban találtam néhány kaját a hűtőben. Kis csoportba gyűltek, összetömörülve. Kinézve pislogtak rám. Beszéltek.
A némaság most kifejezőbb, mint valaha, mint a szófolyam. Az a szófolyam, ami sosem volt valódi, mindig mesterkélt volt. Szerettem volna őszintének lenni, de megróttak érte, és én mégis őszinte voltam. Néha őszintén hazudtam tisztaszívemből! Ha véleményem volt megátalkodottnak lettem titulával, ha nem szóltam semmit, debíl. És íme, hogy nem szólok hozzá, végre helyére kerültek az igazságok. Mégsem ehetek olívabogyót, hát végre tudom. Ez az igazi őszinteség. A kis csuprok a zacskóban nem hazudnak, némán pislogva beszélnek nekem.
Mondhatjuk ezerszer, hogy szeretlek, ha egyszer sem teszünk érte semmit, és bár nem ízlik a bajor rozskenyér, mert felfújt fűrészporpuszedli íze van, mégis meg ettem a felét. - Á, nem volt otthon más! -mondhatom. De mégis, akkor sem jó, ha flóra margarint teszünk rá. (Na azt is utálom. Fújj, margarin, fújj! Éljen a VAJ! A teavaj, mert ugyebár TEJ A VAJ!) És nem is beszélve a sonkáról. És mégis ezt az összeállítást reggelizem, és konokul nem gondoltam arra, hogy miért nem eszek most vajas-sajtos ropogós zsömlét. Nem fogok hazudni a kompromisszumokért, és csak azért is megeszem a sonkáját! Az ízlés változékony dolog, de mégis ugyanolyanok maradtunk… és konyhakéseknek álcázzuk a bárdokat.

Döntöttem!
Hosszú szenvedések, kísértések és félelmek között. Szerelmek és álmok, mániákus tenni, és nem tenni akarások között. Hát felfedem valódi énem kicsiny felfedezését! Nehéz volt idáig jutni, és hatása sem tudom, mikor múlik el, melyik csalódás feketíti be emlékét, hát elmondom most, mert amit mondok igaz, és bár az ember könnyen felejt, könnyen cselekszik, és könnyen esik bűnbe, amit nem azért bán meg később, mert szabályokat hágott át, hanem csupán a másnak okozott fájdalom miatt. Szóval nem akarok félni! A szenvedély bennem van, és bízom saját jóindulatom erejében. Elmegyek akár a pokolba is!:) Ha csak magam lennék ebben a harcban, az biztos bukást jelentene… de nem vagyok egyedül! Néha megijedek, hogy magamra hagy, (napjában úgy átlag hatszor) de sosem hiszek az érzésnek, és olyankor a halálra gondolok, mert ott Ő is ott van. (Azt hiszem, mégsem vagyok rossz Lujza! Hihi! Schiller tényleg zseni volt!)
Ahogy a kommunizmusban is a legjobb helyeken volt a legtöbb besúgó, hát nincs ez másképp az égben sem. A legjobb embereket kísérti meg a legtöbb ördög, és ahol sok az ördög ott van a legtöbb angyal is!
Isten mindent jóvá tud tenni, és mindenütt ott van, és íme egy nagyon egyszerű példa: megdöbbentem mikor megláttam ezt, hogy a HIM zenekar jelképe, ami állítólag egy „sátánista” zenekar, valójában egy szív és egy háromszög, ami a szeretet és Isten jelképe… Megdöbbentő!
Hát csak ezért írtam le nektek ezt a titkot!!!

:):):)

Szivárvány enciklopédia

Eme időszak kiválóan alkalmas arra, hogy megtanuljuk a szivárvány határozás minden csínnyát-bínját! :)

(Szivárványszakértő lévén, új tudomány hoztam létre.)

A 42. szivárvány! Vasárnap láttam úgy 7 óra táján...

Egy félíves szivárvány. Mivel esti, ezért természetesen magas, és általában a magas szivárványok vékonyabbak, mint ahogy ez is, de ez nem feltétlen tulajdonság. Színei finomak, vagyis kissé pasztel hatásúak. Hangsúlytalan szivárvány, ami azt jelenti, hogy nem festi nagyon az eget, és nem is egy "domináns" jelenség, ami csak úgy vonzza az ember szemét. Éles szivárvány, mivel határozott vonala van, és ezzel ellentétes tulajdonságút hívom derengőnek. Átmenetes szivárvány, vagyik színei átmenetesek. Van csíkos szivárvány is, de az a ritkább.

Szóval mindezt látva rengeteg szivárvány létezik, és mindegyik más és más. Külön világ, külön lélek.

Nyomozni kezdtem, Bizonyára ez a 11-es szám a velejéig az én számom, ez már két évesen is feltűnt, mikor 11-ig tudtam számolni, de csak azért 11-ig, mert 10es szám után viccesnek találtam, hogy két darab 1esből áll. Tudtam hogy van tovább is, de az mellékes, nem is érdekel..

1987.09.28. Igen, ebben a dátumban egyetlen egy 11-es sincs, akár hogy is nézzük, se nem 11-edike, se nem 11-dik hóban! De! 1987+9+28=2024 2024/11=184 Haháá! A másik módszer meg: 1+9+8+7+9+2+8=44! Hahahaháá! Szóval már a születési dátumomban is benne van a 11-es kétszer!

Aztán életem 11-dik hónapjában szüleim összeházasodtak, 1988. augusztus 11-én. Teljesen egyszerűen, csak az égben kötettetve, mindenféle felesleges személyek, mint példáúl anyakönyveztetőnő és násznép asszisztálása nélkül. Bizony, mit szólna ehhez az apeh? Fekete esküvő volt! :D annyira fekete, hogy rá 11 évre, 1999. augusztus 11-én teljes napfogyatkozás volt Magyarországon. Micsoda összefüggés! Szüleim és a teljes napfogyatkozás! Nem csoda, hogy Forgács M. tanárnő mindenből nem értett semmit! :P
Rá két évvel szintén augusztus 11-én életem 2. legnagyobb csodája, mikor először kértem és kaptam szivárványt...

Aztán 2001. szeptember 11-e. Meggyőződésem hogy az is miattam történt! A kis F. hazafelétérve az iskolából arra gondolt, hogy de kár, hogy ma sem történik semmi! Legalább valami történelmi esemény történhetne! Aztán unatkozva elment a délutáni szolfézs órájára, majd sietett haza... Bakapcsolta a rádiót, ahol akkor tájt adták kedvenc rádiójátékát, de most még sem az volt a rádióban. Valami repülőgépekről, meg Wörd TRÉ Centerről beszélgettek... "Jajj biztos vki elcsavarta a rádiót!"- gondolta, aztán hazajött Anyukája. "Anyu mi történt?" "Az arabok megtámadták Amerikát." "Miii??? És mi az a Wörd TRÉ Center?" "Az a két torony New York-ban." "Van két torony New York-ba?" "MÁR NINCS!!!" "DE JÓ! Akkor mégis csak történt ma valami!" :D

Szóval visszatérve, életem 1. csodája szintén 11 éves koromban történt, 1998-ban! Igen, abban az évben mikor hatalomra került a fidesz! :P Idén leszek 22, tehát kétszer 11, így legalább a születésnapomra való tekintettel kellene előrehozott választásokat csinálniii!!!! :D Hát miért ne? Főleg, hogy 2009 van, és az ugyebár 2+9! Na jó akkor majd beszólok a központba!

Csak pozitívan!

Gondoltam, gondolhatnám így is! Hogy szeretnék valamit (valamiket, valakit, stb?) az egészen biztos. Vágyom rá, de mindig nyomaszt egy folytó tudat, hogy nekem csak a fejemben történnek meg a dolgok, aztán csak legyintek, hogy már megint olyat gondoltam, amire nem vagyok képes, vagy olyat, aminek semmi valószínűség alapja sincs...

Igen. Vannak olyan dolgok amik nagyon mennek, és vannak amik nagyon nem. Az előbbihez csak pozitívan kell gondolokoznom, ilyen ez aaa, ez aaa bizonyos szivárványfakasztó képeségem. Ahogy ez tegnap is történt. Elhatároztam, hogy a vágyamra úgy gondolok, mintha az valóság lenne, és erre szinte ösztönösen megerősítést kérve magamnak kinéztem az égre. "Hmm, nem olyan, mintha szivárvány lehetne rajta!"-gondoltam és a nap felé fordúltam, ami erősen sütött. "Mi lenne, ha most a nap körül lenne szivárvány, a hagyományos szivárványok már olyan uncsik úgyis!" Még nem láttam semmit, majd két másodperc múlva megdöbbenten vettem tudomásúl, hogy az egyik felhő szivárványszínben tündököl. Na így lett ő! Lehet, hogy nem látszik túl jól, de valóságban sokkal szebb volt persze! :)

Íme a dal! A mi kis drágánkról...

Na mindegy, a helyzet az, hogy múlt szombaton elmentem futni, és mivel ez eléggé ritka tevékenység az életemben úgy gondoltam megosztom tapasztalataimat...

A kép fekete-fehér... Jó tükrözi a hangulatomat, ugyanis mivel futni nem szeretek sokáig, elhatároztam, hogy nem sík terepen fogok futni, hanem elmelkedőn, hogy minnél rövidebb ideig zavarjanak a csámborgó túróisták és hangoskodó gimnazista fiúk. Nem tudom, szerintem elég érdekes látvány lehetek, mikor kisbundában kocogok felfelé egy girbe-gurba utcácskán.

Ááá! A legjobban ezt utálom, hogy néznek! Ne nézzenek! Azért lakom itt hogy mások ne legyenek itt! :) Kis egoizmus, de olyan jó hely ez! Az én kis Budapestem szive...!:)

Hát igen jó kis hely...

Szeretem az ilyen képeket... Hát igen, színesre váltottam. A friss levegő felélénkített, és felfrissítette a gondolataimat, és a képzelő erőmet...

őőő...

Na de hol vagyok???

Érdekes, hogy itt minden olyan trutyis. Ja meg össze van firkálva, naa de ez egy turita környék. Inkább TÚÚÚRISTA! Bizonyára a jegyes vaddisznók kedvenc üdülőparadicsomában tartózkodom. Minden bizonnyal! De miért jönnek szemben amerikai turista lánykák? Nem is beszélve a "fényképető japánokról"!

Na mindegy, akkor megyek tovább...

Jajj nee! :D

Igen, itt volt az a "bizonyosos" eset! Amikoris... LEEJTETTEM! Igen, akinek még nem világos, annak mégegyszer, igen leejtettem! A táskámat... Vicces. Jót nevettem rajta, és még szerencse, hogy éjjel 2 volt. Na meg az is szerencse, hogy már gátlásaim se voltak! :DDD Bemászni...

Még jó, hogy mi lányok ilyen bártak vagyunk! hehe... Egy fiú nem mászott volna be... Tanúsítom!

Hát de!

Kinek kell Budapestes körömpolírozóó???

Nagyon érdekes, elképzelem kinek juthatott eszébe ilyeneket gyártani...:) No meg azt is, ahogy a német turisták kiszállnak a buszból és első dolguk, hogy lepolírozzák a körmüket...

Ó, milyen lehet a Parlamenttel körmöt polírozniii? :D Igazán kipróbálnám... Na meg cirill betős Budapestbe??? hehe... na ha valaki nem tudná, hooogy mit vegyen nekem névnapomra...khüm... Na itt a ragyogó lehetősééég!!!

Szkínhed fiúk, rendőrök, meg kuka,  
Hévmegálló, és a coca-cola.

Állítólag keveset írok a blogomba! Óóó...
Hát pedig néha a kevesebb több!:D

Látjátok a tulipánom a képen?

NAAAAÉÉÉSITT? Ugye, ugye!

HÁHÁHÁHÁÁÁ!

Ja az elsőn rajta sincs..!***

Apró dolgok.

Észrevenni az apró dolgokat.
Észrevenni az apró örömöket.
Észrevenni az apró szépségeket.
Észrevenni az apró pillanatokat.
Észrevenni az apró illatokat.
Észrevenni az apró fényeket.
Észrevenni az apró mosolyokat.

A másikat.

Észrevenni...