Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) vers (135) Vers (12) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Rend - szeretet

2016.08.25. 23:02 csorbacsillag

*
Nincs más parancs, mit követnék,
Mint, mit belső végtelen
Diktál nekem, és pihennék
Legbelül egy szűz helyen.
*img_0809.JPG
Törvényhívők elsöpörtek,
Félhomály ing át szobán,
Ábrándjaim meggyötörnek
Feszítő parák nyomán.
*
Ha link gondolatból állok,
Hiszem, ingyen kapni kell.
De mit adnak, nem kívánom
Számba venni, mert hitel.
*
Kell a rendszer, mint az édes
Aranymetsző késztetés,
Engedek neki és kényes
Leszek, amíg fényed él.
*
Vágytam rád, akarlak, ennyi!
Nem számít, hogy van hibád,
S felkarollak helyretenni,
Közben lelkem lesz szilárd.
*
Könnyeim aranyra váltom,
Bankba tettem, játszva fáj,
Kényszer alkotás az átkom,
Jogszabály, hol nincs hatály.
*
Ítélnek perverznek érted,
Izgató a szégyenem,
Rávezet őszinteségem
Fejleszteni szertelen.
*
Józan ész befektetésből
Szikrázni tudok csodát,
Nem félve a megvetéstől,
Derűvel megyek tovább.
*
És a lényeg, nem szabadság
Hol nincs út, csak gaz halom,
De, mert talányok takarják
Sorsom, meg nem unhatom.
*

Szólj hozzá!

Címkék: vers élet szabadság szerelem vágy rendszer szeretet rend csoda tanulni végtelen adni alkotni

Regnum - nem rég.

2012.06.04. 15:57 csorbacsillag

 

Egyik nap Szende Tünde találkozik a királynővel.

– Kedves Királynő! Kedves királynőm. A Világosság jelene vagy!

– Ó, hogy lehetnék a Világosság jelene Neked? Drága tündér.

– A csöndben

!_D8M0786 [800x600] (2).jpg

– Azt hittem, abban a Sötétséget szívom magamba.

– Így vagy Te a fény!

– Annyi múlt emészt, az emlékek sosem szűnő áradatok, az elhagyóim emlékei. Az elhagyottaké.

– Királynő, hiszen még Te fiatal vagy! Mindenkinél fiatalabb! A bölcsesség csak tündér dolog. Szóval csak szeretned kell, ne értsd miért.

– Hüpp. – esett ki a hang a királynőből. – Szeretni! Szeretni! Hozzatok vörösbort és dohányt! Még! Még! Még. – majd a tündérhez fordult. – Ilyen a világ, mikor mindent csak akarni tudsz. Szende Tündének egyszerű lenni, nem kell neki a szerelem. Nincs senkije és semmije és mindene van. Nekem sok mindenem van, nagy vagyok, akár a Hold, de a nincs magom, hogy élő legyek. Halott vagyok. Kívülről nézek rátok, áldozat a testem, egészen égő áldozat. Vörösbort, kérem, vörösbort! – sipákolt és gyerekesen kapálózott is hozzá.

– A királynők a világ leglustább szolgái. – mondta az Író.

– Szerelmes vagyok! Szorgalmasan szerelmes! Leállhatatlanul! Az idő: nincs és mégis szenvedést okoz. Végtelen utakra kísér, és hűbéreseimnek ajándékba adom a tekintetemet.

– Ó, boldog jelen! 

 

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem fény most szem szeretet szenvedély idő múlt halott tündér királynő végtelen szende tünde

Az (z)űr

2008.11.07. 18:12 csorbacsillag

Az űr!
Nagy és csendes.
Vagy szűk?
Ezt relatívan rendes.

Egy gombostűbe
Ezer űr fér,
Mélyen benne,
Ezer zűr ér.

Még távolabb
Sok-sok fényév,
Űrön kívül,
Kis gömb, szép, szép!

Istené e kisgömb,
Nagy mély,
Icipici,
De véget nem ér!

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers élet gondolat űr végtelen gondolkodni mély mélység

süti beállítások módosítása