Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) vers (135) Vers (12) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Tenger

2013.01.02. 15:36 csorbacsillag

Szende Tünde egy nap kitévedett a tengerhez. Lábai támolyogtak, remegtek, de mégis partig húzták.

008.JPGTenger! Te nem vagy az a tenger, akit kerestem! – kiáltotta a sötétben.

- Hogy mondhatsz ilyet Tünde? Hiszen mint Tenger, az egyetlen tenger vagyok a világon, minden ami tenger, bennem folyik össze, tengerek összessége vagyok, és ha tengerre vágysz csak engem akarhatsz a világon!

- Sok tenger van! Sok dimenzió tengere, és most nem annál a tengernél vagyok épp, amelyiknél szeretnék lenni. Bocsáss meg Tenger, mint egyetlen tenger, hogy belőled éltem, haladat ettem, vizedet ittam. És nézd meg, itt van még a csokoládé is! Belőled készült az is, és a számba veszem. Finom, mogyorós, omlós és milka. Felbontom és eltüntetem egy perc alatt, eltűnik bennem, befalom mintha éheztem volna egy hete, de Te is tudod, hogy nem éheztem már egy hete, mégsem épít fel, sőt egy órája sem éhezem, mégis olyan csokoládés leszek tőle, hogy még a ruhámat is össze fogom csokizni az arcomon és kezemen kívül, de nem maradok jóllakott, nem, nem! Még éhesebb leszek. Nem, nem! Nem Te vagy a tenger!

- Hogyan mondhatsz ilyet? Szomorúvá teszel. Idáig azt hittem, hogy a legdrágább tenger vagyok a világon, és ha más öröm nincs is ezenkívül, ékes táplálék vagyok. Elveszed az identitásomat.

- Igen! Kimondom, hogy nem ilyen tengerre vágyok, Te nem vagy tenger!

- Csak könyörgöm segíts rajtam, hogy lehetek jó tenger?!

- Megbántam már, hogy rég abban a hitben ringattak hullámaid, abban a hitben fogyasztottalak, hogy Te vagy a tenger.

- Segíts nekem! Tenger akarok lenni! Ne húzd már az időt…

- Hallgass!

- Hát hallgatok!

- Légy figyelmes és nyugton!

- Hallgatok!

- Hát imhol a történet, amit a Tengernek mondanék, mert nem találtam mást akinek szívesen elmondanám. Úgy történt minden, ahogy megéreztem, volt lány és fiú is. Most a tizenöt volt a lány, a fiú csak majd nem tizenhét. Jártak persze, nem csinálok titkot belőle. Csak, hogy most semmi sem tette híressé őket, úgy forgatták fel a világot. Meg sem haltak, végre öngyilkosok se lettek, mint Rómeó és Júlia. Senki sem tiltotta meg, hogy találkozzanak, éhezők se voltak, mégis a tilosban járta, csak mert úgy volt izgalmasabb a fiúnak az élet, de ekkor még a lelke süket volt és vak. Közel laktak egymáshoz, rövidlátó közelségben.

A lány még tizenkettő se volt, mikor először látta kit mindig is szeretett. Két háztömbnyire ha élhetett a lakótelepen. A játszótéren pingpongozott két srác, egyik volt a fiú. „Gyere játssz velünk!” Így a fiú a lányra tekintve, és olyan szép két szemet látott amilyet még soha. A lány csengő hangon válaszolt, felejthetetlenen hangon, mert már attól kezdve tudta, hogy a párját találta meg. Elszaladt. Kelletlen és vad lett azontúl, zabolázhatatlanul tiszta, és mindenkit próbára tett aki csak kételkedett benne. Övé volt az egész világ. Idősebb férfiak ölébe hullott, és gátlástalan szókimondásáért senki sem hitte el, hogy párja van. Nagyon fiatal volt ahhoz amit művelt. Ellenállhatatlanul vonzódtak hozzá, és évek teltek el így, három is majdnem négy. A fiú lelke vak volt és süket. A realizmusok a lányt is próbára tették, megviseli ez a lelket, de a próbatétel bizonyítékként szolgált a hitéhez.

- Hát így nevezed a tengert? – szólt közbe a Tenger. Megszólalásának türelmetlensége volt oka.

- Ekkor még nem nevezlek Tengernek. A lényeget mondom, várj még egy picit! Egynap a fiú felfigyelt a lányra. -„Régóta tetszettél már, de nem mertelek még megközelíteni.” – mondta a fiú.

- Szokványos tiniszerelem sztori, hogy jön ez az én tengerségemhez? Partjaimon számtalan ilyen szerelem kötődött és elmosták őket a hullámaim és az eső később.

- De igen, elmosod őket, mint az Idő, ezért vagy hazug és hamis tenger nekem! Várjál, várjál, még nem fejeztem be! – mélybe súgóan visszhangoztak Tünde szavai. – Nem lehetsz még tenger így! A történt csak álom volt a valóság igaz tükörképe. Felszíne, víztükre hullámok nélkül. Igen, a fiú és a lány pont úgy szerették egymást, mint egy tizenöt és egy tizenhét éves kamasz. Pedig ekkor még, mint mondtam, a fiú lelke süket volt és vak.

- Azt mondtad a tilosban is jártak. Ez a másoktól való vagyonszerzés valamilyen formáját jelenti?

- Igen, olyan országúti rablós kalandokat értettem alatta, a fiú ezt akarta. És persze a lány csak követte, mert nem tehetett mást.

- Szóval boniésklájdosat játszottak. Na igen, ezt meg honnan szedted? Megint egy „nagyon eredeti” ötlet…

- Köszönöm, hogy közbeszóltál, kedves „nem” Tenger! Nem is tudtam volna pontosabban elmesélni! Sajnálom csak „ezt” az eredeti ötletet közölte velem a Mindenség. Jó a lány most szeretett volna kiugrani az akciókból.

- Persze, persze a nőies báj és jósági törekvések, aztán a végeredménnyel mégis csak érnek a nők is.

- Na várj, hallgass! Tovább mesélem:

- Itt elbújok a bokorban! Nem tehetek ennék aktívabb dolgot, a lelkem nem engedi. – kiáltotta a lány az országút szélén._ICT4784.JPG

- Sose csinálj olyat, amit nem a szívedből tennél. – mondta fiú majdnem hazaküldte őt.

- Figyellek, a szívemből itt vagyok. Hol lehetnék máshol? Nincsenek kérdéseim!

- A fiú ügyetlen volt, hátradöfte késsel a megtámadottja. Elájult és vérzett de még élt. A lány ölelte és gyorsan cselekedett. A sofőr ölébe ugrott.

- Azonnal segíts! Könyörgöm neked! Bocsáss meg! Nekem volt ilyen „jó” ötletem. Ha nem hiszed el, hogy a fiú csak áldozat, ölj meg engem is. A felbujtója vagyok! – azzal szájon csókolta a megtámadott sofőrt. Az segített, kórházba juttatta a fiút. Senkinek sem esett bántódása-

- A fiú kómában feküdt az ágyon, de nem volt már süket és vak, a lány kereste őt, egészen közel jutott hozzá a teremben. A fiú a lelkével szólt hozzá a lányhoz:

- Egyetlenem vagy!

- Egészen égő áldozat vagyok! – és nem voltak a lánynak kérdései. A világ szíve megremegett, a tenger tenger lett, Te Tenger ekkor lehetsz igazán tenger. A lány és a fiú már világhírű volt, de nem tudtak róla. Végtelen időbe telt az áldozat, de nem kellett sokat várniuk, mindketten tudták már, hogy párok!

- Mit érnek azzal, hogy tudják, hogy párok, de elválasztják őket egymástól?

- Ó persze, így volna minden a realitások törvénye alapján. Megeshetett volna, akkor sem lett volna bánat, mert minden szenvedést békében tűrtek el, de, más törvények voltak uralkodók. Senki sem tudott hibát találni bennük. Arcuk tisztaságát mindenki ártatlannak vélte. Végül hazamentek és a lány kicsi ágyában, amiben felnőtt, összebújtak.

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem szem tenger szenvedély áldozat tisztaság szende tünde

Regnum - nem rég.

2012.06.04. 15:57 csorbacsillag

 

Egyik nap Szende Tünde találkozik a királynővel.

– Kedves Királynő! Kedves királynőm. A Világosság jelene vagy!

– Ó, hogy lehetnék a Világosság jelene Neked? Drága tündér.

– A csöndben

!_D8M0786 [800x600] (2).jpg

– Azt hittem, abban a Sötétséget szívom magamba.

– Így vagy Te a fény!

– Annyi múlt emészt, az emlékek sosem szűnő áradatok, az elhagyóim emlékei. Az elhagyottaké.

– Királynő, hiszen még Te fiatal vagy! Mindenkinél fiatalabb! A bölcsesség csak tündér dolog. Szóval csak szeretned kell, ne értsd miért.

– Hüpp. – esett ki a hang a királynőből. – Szeretni! Szeretni! Hozzatok vörösbort és dohányt! Még! Még! Még. – majd a tündérhez fordult. – Ilyen a világ, mikor mindent csak akarni tudsz. Szende Tündének egyszerű lenni, nem kell neki a szerelem. Nincs senkije és semmije és mindene van. Nekem sok mindenem van, nagy vagyok, akár a Hold, de a nincs magom, hogy élő legyek. Halott vagyok. Kívülről nézek rátok, áldozat a testem, egészen égő áldozat. Vörösbort, kérem, vörösbort! – sipákolt és gyerekesen kapálózott is hozzá.

– A királynők a világ leglustább szolgái. – mondta az Író.

– Szerelmes vagyok! Szorgalmasan szerelmes! Leállhatatlanul! Az idő: nincs és mégis szenvedést okoz. Végtelen utakra kísér, és hűbéreseimnek ajándékba adom a tekintetemet.

– Ó, boldog jelen! 

 

Szólj hozzá!

Címkék: szerelem fény most szem szeretet szenvedély idő múlt halott tündér királynő végtelen szende tünde

Gonosz vagyok

2010.10.24. 17:17 csorbacsillag

*

Gonosz vagyok, mert gonosznak születtem,
Gonosznak mégsem nevelt anyám,
Ha néha hazudva mondta is szeretlek,
A jóság ült a haján.

Gonosz vagyok, mert gonosznak nem éltem,
Tenyészet bennem a düh elnyomás,
Anyámból kilépő gondolat enyészet,
Mitől ment bennem tovább?

Gonosz vagyok, mert gonosznak neveztek,
Eltévedt almát ettem talán,
Megerjedt húsától lettem víg eretnek,
Az izzó bőröm se fájt.

Gonosz vagyok, és gonosz a szerelmem,
Akiért perzsel torkomban magány,
Üvöltöm parázson, hajnalban keress meg,
Harmatzöld színű halál!

Gonosz vagyok, mert bőségben ebédre,
Vérmagot kívánó hamvadt belem,
Nyirkosra hullott, s ne kérleld evésre,
Mert ettől nőtt a szemem.

Gonosz vagyok, mert gonosz, hogy hazudtam,
Hogy lány leszek, s nem fagyott virág,
Indákat szerezve nevettem halottan,
S láthattad fényem szagát.

Gonosz vagyok, mert csábos és haláli
Anyám volt egykor, és most se az.
Kitanult rendszere, hogy legyen akárki
Bennem élharcot fakaszt.

Gonosz vagyok, mert gonosz, hogy szívem van,
Igaz, csak pokolban kereshetem,
Meredten ölellek, Káosz van karomban,
S kiszórom könnyem, hitem. 

*

2 komment

Címkék: vers élet szerelem szem ördög káosz

érzelmi pontok

2010.06.14. 13:13 csorbacsillag

„Fogd meg ott, ahol érzed!"

Szende Tünde nem tudja hol van az a pont. Nem tudja, mert csak tudni akarja, nem tudja, mert csak az egész világot érzi, mert érzi mindenben, és mégsem érzi semmiben sem. „Üres a világ! Üreg a boldogság... üres, mert nem találom, hiába keresem, hiába rohanok utána, és hiába akarom szeretni őt! Az egész világot neki adnám... ha ő is nekem adná az övét. " Valami mindig hiányzik, valami mi még mindig nem egész... és mire egész lenne, elmossa az idő... A rész igazságok nem igazságok. A szex nem elég érzelem nélkül, az csak a felszín, ha a felszínt kívánod, a burkot, a mellét, a fenekét, a lábait... üres vagy... kívánd legalább a haját, de legjobb, ha csak a szemét kívánod. Az az egy amivel sosem lehet hazudni, pedig Szende Tünde azt próbálja a legjobban rejtegetni... „Mindent megmutatok, csak a szemeimet nem!"
Fanni szerette Szende Tünde szemeit. Egész teste beleremegett, mikor a tündér lány leült mellé a fotelbe. „Hogy kerültem ide?" kérdezte magától Tünde, és nem sírt, mikor a könnyes szemű lány szemében nézett. Nem tudott sírni, befelé hulltak a könnyei. „Én nem éreztem még ilyet, én még egyszer sem kívántam meg lányokat." És ahogy Fanni csókot nyomott az ajkára, már azt is tudta, hogy miért nem. Furcsa érzése támadt, még sohasem tapasztalta ezt a problémát ennyire közelről, még csak az a közhelyként beletáplált buziságról kialakított elképzelése volt ebben a témában, miszerint egy buzi nő férfias, liberális, és kényelmesebbnek találja a szexet egy olyan személlyel, aki jobban átérzi a testének rezdüléseit. A legszomorúbbnak mégis azt tartotta, hogy az ilyen embereknek nem lehet gyermekük, pedig az élet egyetlen értéke a teremtés. Mind-e nélkül nincs jogunk az életre, a boldogságra, és a legnagyobb teremtés a gyermek, mert valódi lélek születik a földre, valódi erő tör elő az orgazmus örök mulandóságából.
Szende Tünde nővel csókolózott. Egy kiszolgáltatott, érzéki nővel, aki sokkal jobban nő volt, mint ő maga. Tünde védelmezni szerette volna ezt a lányt, óvni és a karjaiba venni, és szeretni, szeretni, szeretni... de nem érezte a csókját... hiányzott belőle az erő... hiányzott belőle a férfi.
Fanni arra vágyik, hogy végre egy férfi előtt teljesen megnyílhasson, és hogy meg tudjon szabadulni a bűntudatától, de még sosem tudott ellazulni egy férfi társaságában. Elélvezni sem tudott még a szextől... barátjával is csak olyan elélvezgetések vannak, érez ugyan bizsergést, és tetszett is neki a srác... de képtelen önmaga lenni...

– Együtt élnél egy lánnyal? – kérdezte tőle Tünde.
– Igen. – válaszolta Fanni.
– És szeretnél gyereket?
– Mindennél jobban...

Szólj hozzá!

Címkék: élet szex gondolat érzelem szerelem gyermek szem szende tünde

Valószeműség

2010.02.19. 11:14 csorbacsillag

*

Emlékezz a jövődre, és tervezd a múltad
Élj a mában, mi oly rövid, és ez mind ez mind a való.
A jövőd benned van tervezetlenül
Te csak, csak élj,
És szenvedj.

Látom a szemeimben.

*

Szűk a mezsgye a valóság és az irreális között, mert nincs.
Objektív szemszög nem létezik.
Ki törékeny az is erős,
A bátor is elbukik.

*

És mi a ... valószeműsége?

Szólj hozzá!

Címkék: valóság szem

Őrület.

2009.08.15. 14:34 csorbacsillag

Bár nem tűnik fel.

 Néha furcsa.

Szólj hozzá!

Címkék: én őrült szem megtaláltam megőrültem

Egyegetrengetőenfontoskérdésmegvitatása

2009.02.21. 10:31 csorbacsillag

Milyen színű a szemem?

Előre szólok aki unatkozik már most kapcsoljon másik adóra, amúgy remélem mindenki érezni fogja ennek a dolognaka rendkívüli fontosságát! Eszméletlen fontosságát! Ez egy életre szóló dilemma mindenbizonnyal. Szóval milyen színű is?

Barna. Ez idáig rendben is volna. Teljesen ki voltam ezzel az állásponttal békűlve, mindaddig míg...

A kis biológus jelölt lánynak volt szerencséje genetikát tanulni. Na igen. Persze most ez rendkívűl unalmas téma lenne, ha részletezném a dolog "tudományos" oldalát, na de ha már itt vagyunk... A sötét a domináns. (???) Jójó, szóval két sötét szemű szülőnek születhet világosabb szemű gyermeke, de fordítva nem. Persze,ez így teljesen "világos"! Őőő, pontosabban én ezzel teljesen egyetértek, csaaak az igaz, hogy teljesen világosabb szemű szülőkkel rendelkezem. Anyám kék, apám zőőőld! Na jó, biztos vannak kivételek!

Ugyanis már csecsemőkorom óta megszoktam, hogy kivételek mindig vannak! Kezdve a "minden" gyermek fejjel előre felé születik "törvényszerüséggel". Aztán meg a mindeki olvani tud jobban, mint írni. Meg a festéshez sok türelemm kell... Na mindegy, én mindig mindent fordítva csináltam általában, mint a többiek. Vagyis a kivétel mindig én vagyok... pechemre, még a szabályt is erősítem:(

Na de a szemem is?! Biztos MUTÁNS vagyok! hihi! Vagy legalábbis ÁLZÖLD szemű! (ami valójában barna) Ez a kifejezés szerintem elég jó. Álzöld. (kömüm) Na de valójában mióta ezt sikeresen megállapítottam, azóta zöldnek is látom?! (kkkhhöhüm) Hát igen. Opitikai csalódás...

4 komment

Címkék: gondolat őrült szem tipikus

süti beállítások módosítása