Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) Vers (12) vers (135) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Önérzetem titka vagy

2016.09.04. 21:35 csorbacsillag

img_4267_2.PNGNem tudok boldog lenni
Arany terek nélkül,
Villanó sejtés enyhít
Magány felejtésül.
 
Fájdalmak sugár dala
Született meg némán,
Elfojtott agyad szava
Nyűgöket nyom még rám.
 
Gyomromban gyűlik mind, mit
Szégyellsz szállni hagyni,
Tátongó sötét víz visz
Addig, hogy tudj hatni.
 
Kapkodsz az ön örvénytől,
Aurád csak izzik,
Nem baj, nem látsz sötétben,
De ott vagyok mindig.
 
Ha majd színt tudtam adni,
Kérek érte nyelvet,
Addig is bűn tagadni,
Dicsfény vinni terhed.
 
Vannak, kik luxust kérve
Nem tudják, hogy kínpad,
Én küzdök, s nem kell érte
Mi jólétbe ringat.
 
Sértés lenne gyémántod,
Nem tisztelnéd fényem,
Ha szívlelsz, ne vásárold
Kőből meg erényem.
 
Nem kell se műmosolygás,
S ne blöffölj, ha gáz van,
Míg mások messze tolnák
Ezt, én erre vártam.

Szólj hozzá!

Címkék: vers dal fájdalom szerelem fény szenvedés baj bűn víz arany önbizalom egyedül mélység odaadás

Pataknak sűrű hordaléka

2016.08.12. 15:35 csorbacsillag

ffranciska_8243_lr111_k.jpg

 *

Pataknak sűrű hordaléka,
Áldozat lett rút szívem,
Meg kell értsem, miért e béna
Vak ideg lök idebent.
 
Világ kinyitlak, és nem értesz,
Látlak, s nem mozdulatok,
Meg kell, hogy tudd, miért csekélyke
Fény erőd mulatgatod!
 
Izom görcsöl, hisz bántanak ma,
Nem számít, ez munkanap,
Tudnom illik, hogy balgatag vagy,
S még barátom sem marad.
 
Szeretlek így is, csak bocsáss meg,
S rejtett éned felnyitom,
Belőled késem poklot ás fel,
Nem vagyok mégsem piton.
 
Néha lopsz, és mégse látod,
Ez grátisz, de nem viszed,
Mert álszerény vagy nem vitázom,
Megtörlek, ha nem hiszed.
 
Na, nyújts kezet, nem kell a cécó,
Én leszek ki sírhatok!
Szenvedély ez nekem, s méltó
Bók, mivel jobban hatok.
 

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers fény víz sírni fájni fog

Fotókiállítás képeire

2015.07.30. 08:22 csorbacsillag

f4.jpg

 

Krebsz Áron fotóira

 

Elzárkózás 

Rám írtad, hogy nem érek többet, 
Még azt se, mi sérülten enyém,
Nem érthetsz, de szavakba öntve,
Bújva remegek én.
Míg engem sok csontom vesz körbe
Úgysem érintenél.

 

Életerő

Testem vitaminban ébred,
És savanyú lé mosdat,
Égő bőröm partra érne,
Hol örökzöldbe fonhatsz.
Indáid majd rajta élnek,
A tápanyagod hoztam. 

 

 

Korszellem

Ái4.jpgltalános vágyba pancsolt a
Mi ragadott engem, a divat.
Karmai közt létre voksolva
Habosítom álmaimat.
Előttem már hányan mosdottak,
Mégsem tiszta még mi igaz.

 

Fakulás

Virágod a hajamba fontam,
S mostam bele a közös folyóba,
Színeim ott kibontakoztak,
Majd merültek, hogy hajam bogozva
Megláttál, mert kételyt okoznak
Benned fakult múlt idők azóta.

Szólj hozzá!

Címkék: vers test víz

Buborékot mértem

2012.04.14. 15:57 csorbacsillag

 

*

Buborékot mértem a Kaktusz

utcán. Tudom sokat tudsz

a modern szinopszisokról.

Csak egyet nem tudsz: ősnek

lenni, hősnek!

Mint mikor első versem

írtam, és minden egybe jut,

mint vízbe a levegő.

Telelő nyár, terelő szerető

emlékek egysége bennem.

Vagyunk mi felleggel

megvertek.

Az édenkertben lettek,

álltak

álmaink.

Hát miért nem nézünk hátra

már megint?

 

*

 

Buborék, buborék,

Benne meg a Nunuék.

Kipukkant a buborék,

Kiestek a Nunuék.”

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers víz

Nyugvó fény

2009.11.25. 11:15 csorbacsillag

***

Mennyei napsütésben tisztán kék vagyok,
S az elsodró reményben megnyugodhatok.
Szépséges halk derengés élni nem tanít,
Émelygő végtelenként szemembe vakít.

Torzuló álmaiban, lassan borzadok,
Szívesen felkavarnám e híg vízlapot.
Isten látó szemének nyugtát kedvelem,
Várom, hogy újra nyúljál hozzám kedvesem.

Tudom, hogy ott távol vagy, hol a nap sötét,
S eszményi éjszakádat nem köszöntöm én.
De múló a pillanat és sík vizű a lét,
Forr bennem lent nyugtalan, ami fent alél.

Igen, igen akarom, hogy belém merülj,
Nem csábít a hatalom, csak hogy ne kerülj.
Önmagadból váradat megépíteném,
Folyó leszek, áradat, s nyugvó fényed én.

A képért köszönet Esztergár-Kiss Dominak! :)

Szólj hozzá!

Címkék: vers víz csöpögős romantika kép vers

süti beállítások módosítása