Csorba Csillag

Csorba Csillag ír. Verset ír, naplót ír, őrültségeket ír, gondolatokat ír... Művészi káoszban éli világát, felforgat és újra épít, absztrakt és valósághű egyben, és virtuális megvalósulásának újból és újból hangot ad. (A blogban található írások szerzője: Fábián Franciska)

szavak

alkotni (27) állapot (14) álom (17) boldog (11) boldogság (34) bűn (10) cica (13) csoda (9) dal (14) drog (8) egyedül (15) éhség (11) élet (85) életérzés (33) elpusztítás (12) ember (12) emlék (22) én (10) érzelem (15) érzés (26) észrevenni (13) Fábián Franciska (18) fájdalom (29) fájni fog (8) felismerés (25) fény (16) filozófia (17) gondolat (50) gondolkodni (17) halál (25) halott (9) hiányzik (8) hit (11) hullám (11) humor (12) idő (23) isten (23) itt és most (12) játék (15) jövő (12) káosz (13) képzelet (9) komoly (10) látszólag (9) lélek (27) lélektan (11) macska (11) megfigyelés (24) mese (8) most (21) múlt (13) munka (13) művészet (11) nemzeti (8) őrült (21) őszinteség (22) pénz (9) salföld (8) sírni (8) szabadság (10) szende tünde (21) szenvedély (16) szerelem (46) szeretet (33) szex (10) szivárvány (11) szokatlan (8) szomorú (20) szomorúság (12) tanulni (8) társadalom (18) tél (9) tipikus (10) tündér (8) utazás (14) üzenet (10) vágy (25) valóság (15) várakozás (14) várni (8) vers (135) Vers (12) versike (15) világ (8) virág (13) zene (13) Címkefelhő

Filozófiám

2009.07.06. 11:59 csorbacsillag

Az új irány új követői!:)

Nem csak én találtam ki...

Szólj hozzá!

Címkék: gondolat felismerés megfigyelés szecesszió

Megtaláltam!

2009.05.04. 09:28 csorbacsillag

Íme itt van ő maga!
Alteregó

"Z: Ha megszeretnélek venni milyen gyümölcs lennél a zöldségesnél?
F: Minden bizonnyal eper, na és te?
Z: Természetesen a BAB!
F: Milyen olcsó vagy! Ja amúgy engem nem a zöldségesnél kell meg venni!
Z: Hanem?
F: A régiség boltba! Én egy szecessziós csillár vagyok!"-mondta, és belecsavarodott a függönybe!

(Boldog emlékezetű V-P. Z-nek, aki mostanában pénzszűkében van, ezért le kellett csökkentenie a heti adagját ötszöri berúgásra, és három randira. Szörnyű ez a gazdaságiválság! Hogy fogja kibírni ezt, szegényke!)

Szólj hozzá!

Címkék: játék humor emlék jellemző szecesszió megtaláltam

Éljen május elseje!

2009.05.01. 11:34 csorbacsillag

Avagy túrós palacsinta virsli helyett...

"Elmentünk a dePresszóba melanKólát inni!" (Nem tudom melyik együttes melyik száma, deee...)

Munkaünnepe. Hát igen, annak aki dolgozik. Én nem, ezért nekem nem is ünnep? Csak szívok, hogy nem tudom macskakaját venni, nem is beszélve az ínstand kávéról.. Persze van aki dolgozik, és most biztos szépen "nyaral" a barátaival valahol a nagy Alföldön. Már ha persze ott van. Ő ugye dolgozik, ő ugye megengedheti magának.
Én persze csak itthon ülök, hogy etessem a macskát, na meg hogy CSINÁLJAK vmit.
Jó-jó, idáig ez semmi más mint egy unalmas önsajnálat... Nem, nem igazából egy reménykeltő esemény szomorú következménye...

Pillagó volt a pillangós házban!

Íme a ház, hol mindez törént. Mármint a korlátja. Tökéletes volt! Szecessziós pillangó szállt meg... majd megszánva engem szívembe költöztette az érzést, amit már majd 8 hónapja nem éreztem...
De először is, nem is vártam semmit attól helytől csak nézem, és rácsodálkoztam a szépségre mitől boldog voltam. Aztán csak ültem, ültem azon a bizonyos helyen, és nem is vártam semmit, magam sem tudtam, hogy miért ülök ott, legszívesebben felpattantam volna és elmentem volna, de éreztem hogy nem tehetem, éreztem hogy kiszolgáltatott vagyok, és csak mély lélegzeteket vettem, hogy oldjam a feszültségemet. Így kell lenni-e ha így történt!-gondoltam, és próbáltam beletörődni "sorsomba". Elvem, hogy minden történik valamiért, főleg ha nem erőlködünk azon, hogy történjen valami. Mert ha nem számítunk semmire, akkor érnek a legnagyobb meglepetések. Ha nem számítunk semmire tudunk örülni, kicsi dolognak is. Persze sokszor érzem hibásnak magam azért, mert mindig arra vágyom, hogy történjen valami...

Sokszor voltak már feleslegesnek tűnő szerelmi fellángolásaim, mint talán mindenkinek. Nem különösebb, de valahogy mindig meg értettem utólag, hogy miért nem jöhet össze a dolog mégsem, sőt a hibákat már akkor tudtam, mikor még reménykedtem a dologban, de vágy olykor mindent elhomályosít...
Van akinek azért kellet egy röpke fellángolás az életébe, hogy rájöjjön, hogy nehéz egy olyan szerelmet pótolni, hol tényleg szeretetve van, és látsztért nem szabad a boldogságot kockáztatni.

Nem is tudom, hogy miért írom mindezt le. Talán nem vagyok egyedül. Talán nem csak én gyártok elméleteket kósza pillangók elsuhanásból itélve... talán nem csak nekem van május elseje, és egyben tavasz... :) Tudok példákat... Júlia a Holdnak vallott szerelmet, de mégis "kihallgatták" titkait. De egy nő sosem vallhat szerelmet, nem is szokásom. Nem is építek légvárakat. Kippukasztom a felhőket, és prepalálom a pillangót... majd felcímkézve, rendszerezve, besorolva berakom a gyűjteményebe.

***

Szólj hozzá!

Címkék: élet szépség szerelem őszinteség szecesszió

Meghívó :)

2009.03.22. 19:49 csorbacsillag

by la chica:)))

Szólj hozzá!

Címkék: meghívó én művészet szecesszió

Szecesszióóó!

2009.03.15. 09:57 csorbacsillag

*

Az én világom, a mi világunk.

"Szecessziós vagyok! Mert a szecesszió olyan közel áll hozzám, állítólag a mozgásom is olyan groteksz...! Akár csak egy szecessziós inda. Vagy egy szecessziós nő, a szecessziós rajzokon. De hát már kicsi koromban megállapítottam, hogy a GÓTIKA és a SZECESSZIÓ a kedvenc stílusom! Na persze, igen ez még abban a korszakomban volt, mikor a gyerekek a kedvenc színűket és állatukat határozzák meg. Na persze én ezek után röktön ez is megállapítottam, hogy melyik a kedvec stílusom... :) Már annyak idején is szerettem megállapítani a pericitást, ami álltalában a világot jellemezi. Most még azt is hozzá tenném, hogy a romantika is a gótika és a szecesszió rokon stílusa."

*

Hisz mi a közös ebben három stílusban?

A közös minden bizonnyal a filozófiában rejlik? A vágyban. Az elvágyódásban. Csalódtunk és visszajágyunk valahova, ami szép és jó... szép és jó volt.

Kezdünk szecessziósak lenni. A mi korunk az újjabb periódus, az új szecesszió, az új cirádák, a fájdalom és csalódás cirádái. Csalódtunk az egyenes vonalakban! Rájöttünk, hogy "cifrának" sokkal jobb lenni! Rájöttünk hogy az élet nem egyenes, sokkal kiszámíthatatlanabb, és egyre bizonytalanabb a jövő... Rájöttünk, hogy élveznünk kell a kanyarokat, a hurkokat, az elcsigázottságot! Elcsigázódunk...:) Csigulunk...:) "csorbulunk"... és élvezzük az egyéniséget és a szabadságot, amig csak lehet!!!

*

2 komment

Címkék: jövő élet stílus gondolat szabadság művészet életérzés felismerés szecesszió alkotni

Arany és zöld

2008.10.22. 13:49 csorbacsillag

Nem csak zöld, méreg zöld!

Arany és zöld, a szecesszió kedvenc színei közé tartozik. A szecesszió meg a kevenc stílusaim közé... Hiszen a szecesszió párhuzamba hozza az isteniséget, a beteljesülés, az aranykort, a tökéletességet, az esztétikát, a szépséget, az örülettel, a méreggel, a betegséggel, a fájdalommal és a káosszal. Ó milyen érdekes. Ez egy nagyszerű stílus, nem hogy nagyszerű, Zseniális!

Szeretem a szabadságát, a képzelet világát, a kreativitását, az energiáját, a vágyait. Mindig is kedvencem volt. Mikor kicsi voltam egyszer szecessziós hölgynek öltöztem a farsagon, pedig tényleg nem volt túl széles a repertoárom ilyen téren. Macska, balerina, katicabogár, angyal, meg egyszer Szt Erzsébet, a hittanosfarsangon, de megsúgom, mivel a gótika a másik kedvenc stílusom, így ezért választottam Szt Erzsébetet...:) Mindig is példa volt előttem ez a stílus. Olyan hajat szeretnék mint Gustav Klimt, és olyan színeket, mint a zsolnai porcelánok... 

Olyan mintha arany lenne, mégis zöld, mintha zöld lenne mégis kék, mintha kék lenne, de néha mégis barna... semmi se az aminek látszik...!

Nyáron még a szecesszió fővárosába is sikerült elutaznom. Aranyló napfény, tengerpart, szabadság, és teljes pokol. Méreg. Rossz káosz, és kiszámíthatatlanság. Menekültem is rendesen, de azért örök élmény marad, és tanulság.

Hogy miért is jutott eszembe a szecesszió? Paulo és Francesca, ím itt van nektek! Gulácsy Lajos rajza. Egyszerüen zseniális. Arany és zöld. És tegnap egy kávézóban voltam, ahol ez a kép ki van téve ez a kép, (persze, csak egy kép a képről). Ültem és bámúltam magam elé, míg a szemem sarkából meg pillantva a képet úgyéreztem, mintha én lennék a képen... Milyen furcsa, mintha "mi". Paulo és Francesca? (Igen, jelenésem volt!:D) De tudjuk kik is ők? Tudjuk miért szecessziósak, mikor Dante írt róluk az Isteni színjátékban? 

"Szerelem, gyenge szívnek könnyű méreg
társamat vágyra bujtá testemért, mely
oly csúf halált halt - rágondolni félek,

Szerelem, szeretettnek szörnyű métely
szívemet is nyilával úgy találta,
hogy látod, itt se hágy keserve még el.

Szerelem vitt kettőnket egy halálba,
ki vérünk ontá, azt Kaina várja.
a gyászos pár ily szavakat kiálta."

 

1 komment

Címkék: élet stílus fájdalom szabadság szerelem méreg vágy energia életérzés képzelet kreativitás esztétika szecesszió zseniális

szecesszió

2008.10.21. 23:50 csorbacsillag

A stílus fontos! Szükségem van rá!:)

Szólj hozzá!

Címkék: stílus szecesszió

süti beállítások módosítása